Fejhang

Most, tanultam valamit.
Hogy miután a küldés-gombra "kattintok",
noha a klaviatúra engedi,
nem írhatok hozzá a szöveghez
a telóm jegyzetek rovatában.

Mert, ha a felkínáltak közül a
„vázlat mentése” opcióra bökök,
az utólag hozzáírtat a program kitörli.
Így jártam az előbb, s elszálltak
a leírt gondolataim.

(Plusz, tegnap elhagytam a telefonom,
az összes beleírt jegyzettel együtt.
Szerencsére meglett.
Noha, igyekszem mindent a
e-mailbe átküldeni,
azért csak meghűlt bennem a vér.)

Most próbálom rekonstruálni, – mint
az álmokat szoktam, – a törlődöttet.
Tehát: azt gondolom, kiestem az időből,
s az anyagi, mi körülvesz, mint díszlet létezik,
a nap künn spotlámpa, az ég, nos, hatalmas,
kék selyemruha az űr szekrényében.

A ház, termeszek építette torony,
tele lárvákkal.
S az aláfestő zenét, amit hallok,
egy, két funkciós zenegép játssza,
ami hűt és fagyaszt egyszerre,
de elnyomni nem tudja az éter hangjait,
ami valamikor, nem tudom pontosan mikor,
a fejembe, a fülembe költözött,
mint méhraj, egy elhagyott, vesszőből font,
tapasztott, régi méhkasba.
(Egy tájházban volna a helye.)
Mint két adó közötti sugárzás, ívet húz valami.
Valami, ami, történik velem, valami nagyon egészségtelen.
Lehet, hogy a Wifi sütötte meg az agyamat?

2020.02.05.

Műsoron kívül:

Erre mondaná Hiányjel, hogy ez senkit, de senkit nem érdekel.
De, ha AÉT, Azonosítatlan Éneklő Tárgy, ír magáról, az azonnal helyi érdekű, mint a kisvasút,
kigurulhat a remízből, azonnali érdeklődésre tarthat számot.
Soron kívül is, és biztosan.

Van olyan szereposztó dívány a világon, amire nem kell leülni sem.
Főleg, ha egy korábbira, az ember már lefeküdt.
M.I. PRIMADONNA mondta a minap a RETRO RÁDIÓ-ban.
Mind lefekszenek.
Mert a nélkül, nincs „jó” szerep, nincs világhír.
Semmi nincs.
Legfeljebb "statisztika".
Neki hiszek.