gurulnak szerteszéjjel,
fekete gyöngysorról, kopott szemek –
nyögő hajnalon fekete álmok,
nyűgös nappalok, fekete árnyak,
zokogó fekete sírkereszt;
bánatkövektől fekete tegnap,
kristályhangokat temető holnap,
halott remények fekete völgyben,
alélt virág
az élet vizében
ontja a fekete szirmokat.
Fekete lélekből fekete kétség,
fekete valóság, éji sötétség,
fekete
gondoktól fekete mámor,
fekete
ébredés fekete mából –
fekete-fekete
reménység.
16 hozzászólás
Az élet vizében nem létezik alélt virág, kedves Kankalin… Még ha olykor úgy is érezzük. Nagyon "Fekete" a versed… Elért..
Szeretettel: gleam
Szia gleam! 🙂
Majd feléled…
Köszönöm szépen, hogy belegondoltál ebbe a (nem kicsit) fekete versbe. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Ez a Fekete versed igazán híven tükrözi napjainkat. Valóban, már kezdünk mindent feketében látni, nincs olyan álom, amire ne vetne fekete árnyat ez az áldatlan helyzet. Reméljük, hogy véget ér, és újra kisüt a nap… A feketesége ellenére is nagyon tetszik a versed, mert tükrözi a lelkivilágunkat, a hangulatunkat, amiről reméljük, hogy egyszer csak "múlt" lesz.
Szeretettel üdvözöllek,
Ida
Szia Ida!
Jól olvastad ezt a verset, pontosan az van benne, amit megfogalmaztál.
Kicsit féltem, hogy félreérthető lesz, de úgy látom, átment a sokunk életét szimbolizáló kép(sorozat).
Köszönöm szépen, hogy elmondtad. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia!
Egy kicsit Babits Fekete ország verse jutott eszembe erről a versedről.(persze az más)
Nagyon tetszik ez a fekete vers. A bánatkövek, a fekete mámor, a fekete reménység. üdv hundido
Szia hundido!
Bevallom, Babits nem jutott eszembe, egyszerűen csak a feketeség, mely egyre inkább fölénk tornyosul – alattomosan terjeszkedve -, minden színt elnyomni készül.
Azért a befejezésben ott a reménység, mert nem zárhattam negatívan, hiszen hiszek a változásban.
Köszönöm, hogy megosztottad velem gondolataidat. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Tényleg remek vers, nekem is nagyon tetszik! Én vagyok csak a rossz, hogy önkéntelenül ez jut eszembe.
Fekete erdőben fekete varjak
fekete varjak fekete varjak.
Varjak varjak varjak.
Varrjak? Nem, akkor inkább horgolok!
Szeretettel üdvözöllek: én
Szia "én"!
Addig jó nekünk, amíg megmarad a humorérzékünk. Azt hiszem, a magyar embert sokszor segítette már ki a bajokból.
Örülök, hogy tetszett ez a vers (és nem a sorskép). Nem nagyon repestem, de most ez a keserű-fekete jött.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
ritkán írsz ennyire fekete verset…átérezhető nagyon!
Szeretettel
Ica
Szia Ica!
Valóban ritkán írok ennyire fekete verset, de a helyzet már a feketénél is feketébb, bőven megérett néhány sornyi szabad versre.
Az a fekete virág minden embertársam, akit elkeserít a mai valóság; reménykedjünk, hogy elmúlik az éji sötétség, a kételyek, a bizonytalanság, és nem temetünk, hanem újjászületünk. Mindannyian.
Köszönöm, hogy jöttél. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Csillog mint a fekete gyémýnt!
Nagyon tetszett!
Szeretettel gratulálok:sailor
Szép napot!
Ui…a fekete gyámánta azegyik legdrágább
elnézést
fekete gyémánt akartam
…megint itt
Azért írtam,hogy csillog mint a fekete gyémánt,
ezekért a sorokért:
"Vágyak
gurulnak szerteszéjjel,
fekete gyöngysorról,"
Ugyanis a fájó gondolatokrol.a mai kilátástalan
nehéz helyzetekröl is lehet nagyon ÉRTÉKESET ÍRNI!
A kifejezésen múlik!
Ezt találtam meg írásodban!
Szeretettel:sailor
Szia sailor!
Elég nehéz a helyzet mostanság, szinte csupa fekete, de azért fel kell szedegetni az elgurult gyöngyszemeket, amíg nem késő.
Köszönöm, hogy belegondoltál a versbe. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Egy rózsafűzért képzeltem el, amint szertehullik egy idős ember kezei között. Fájdalmas kép.
Szeretettel: Szabolcs
Szia Szabolcs!
Sajnos ez most valóban fájdalmas, több okból is, de bízom benne, hogy sikerül összeszedni azokat az elgurult gyöngyszemeket. Túl sok van belőlük, ám ha nem egyedül kell erőfeszítést tenni értük, akkor talán könnyebben megy.
A kép, amit elképzeltél, szerintem illik a gondolataimhoz. Az a baj, hogy a fiatalok kezéből is szertehullanak azok a gyöngyök, és nekik kevesebb türelmük van arra, hogy újra felfűzzék őket.
Köszönöm, hogy belegondoltál a versembe. 🙂
Szeretettel: Kankalin