Betért hozzám téli éjjel
Egy holló-fényű lány,
Pillái két fényes gomb
Felett remegtek,
Érintése jéghideggé
Változtatott mindent,
Mosolyra amint nyílt
Sápadt-vörös ajka,
Elhalt, s mélabúba
Takarózott.
Elbeszélgettünk, s hogy
Merről érkezett, csak
Nehezen kérdeztem.
„Hát nem ismersz meg?”
-nézett rám kifakult
tekintettel…”Nem.”,
s félelmem szívemre
rakódott.
Halkan mondta csak,
Aligha hallottam:
„Én vagyok az, ki lenni
Akartál, s az égből lejöttem,
Hogy lásd, nem lettem
Boldogabb, hiába
Vagyok halott.”
Fekete angyal
By Hayal
4 hozzászólás
Ez hátborzongató, de félelmetesen tetszik! Nagyon titokzatos… Gratulálok!
Köszönöm, örülök, hogy erre jártál, és olvastál! A halál gondolata mindig hátborzongató, ezt próbáltam itt is érzékeltetni, ezekszerint sikerült valamennyire:-)
H.
Személy szerint én hiányolom belőle a rímeket…
Viszont a hangulata az tetszik.
Igen, igazad van, tényleg nincsenek bennek rímek.Így alakult, mindig úgyérzem, mindennek oka van, talán ennek is. Máskor igyekszem jobban odafigyelni erre. Köszönöm, hogy írtál!