Ott lent a mélyben, sötétség honol
Lámpások kezekben, vagy a homlokon.
Csákánnyal vájják a fekete ércet
Csak a szemül látszik, s foguk hófehéren
Elfelejtve kínt napi küzdelemben,
Boldogok hisz éghet a munka kezükben
Nyirkos itt lent minden, csillék sorakoznak
Jó szerencse nappal, s meleg otthonokban.
Megcsillan, káprázik a vízcseppes szén
Fekete gyémánt, minden erről mesél.
6 hozzászólás
Nagyon tiszteltem mindig ezeket az embereket. Nagyon szépen írtál róluk.
Gratulálok. Wolf.
Szia!
Köszönöm szépen a szavaidat, és hát igen a bányász élet számomra is tiszteletet parancsol.
A mindennapi nehéz, könyörtelenül nehéz munka, sem vette el a hitüket.Nem beszélve a földalatti nappalok, a mindennapos veszélyhelyzet.Ők is fekete gyémántok!
Szeretettel:Selanne
Szia!
Kemény munka a bányászoké, jó, hogy gondoltál rájuk.
Szeretettel: Rozália
Szia!
Gyermekkori kép, nagyszüleim bányász faluban éltek
Szeretettel:Selanne
Kedves Selanne!
Már nem is tudom mikor láttam utoljára szenet. Ebben a gázzal fűtős világban, elfeledkezünk a szénről és azokról is akik bányásszák, az életük kockáztatásával. Nem érték a nehéz fizikai munka. Inkább kereskedni, ügyeskedni, közvetíteni szeretne mindenki. Pedig ezek a dolgok nem hoznak létre értéket.
Jó, hogy szépen írtál valami értékes dologról.
Judit
Kedves Judit!
Való igaz amiről írtál.Eltűnőben sok minden, felváltja más újabb dolgok kerülnek előtérbe.
Írásom az én generációmnak még jelent valamit.Számodra is, ezt érzem a soraidból.:-)
Köszönöm!
Szeretettel:Selanne