Fekete menyecske
két szemembe nézett.
Sötét pillantása
villámfényes végzet.
Lelke tűznek tava,
lángjai perzselnek.
Megfogannak bennem
ősi gerjedelmek.
Én nem vagyok ura
bús szívemnek többé.
Éj-fekete szemed
elvakít örökké!
Fekete menyecske,
napsugaras álmom.
Megbilincselt lelkem
te tartod rabláncon.
Világtalan lettem,
tudják az angyalok.
Legszebb királynőjük
örök foglya vagyok.
2 hozzászólás
Talán boszi volt…
Elnézést, csak vicceltem!
Nagyon tetszett a versed!
Gratulálok, Judit
Édes kis vers! 🙂
Biztos boszi volt!!:)
Grat: C.