Az út porát felforgatja a szél,
megkerüli, hintáztatja az órát,
eljut mindenhová, mint kóbor
utazó, hol nincs végállomás.
Perzseli a kaland, űzi a fagy,
játszik a hómezőn, az avarban.
A felhőt is a szél bogozza szét.
Izgalmas, szeszélyes kedve van,
s jő a tavasz, virágot bont a Nap,
a fénnyel, árnyékkal kergetőzik,
de nem mindig ugyanaz marad,
van mikor hűs szellő, vagy orkán.
A Föld kerek, ki tudja merre jár,
feldúlja a csendet egy perc alatt.
10 hozzászólás
Kedves Ica! Igen, ez így van, tudom tanúsítani! Az üvöltő negyvenesek. Így jellemezte sir F.Chichester, a földkerülő vitorlázó, a déli szélesség 40. fokánál fújó szeleket. De én is hallottam már sokszor sivítani az érbóc-merevítő drótkötelek között! Szeretettel üdvözöllek: én
Kedves Laci!
A vitorlázóknak áldás a szél ha csak nem viharos…sok kárt tud tenni.
Szeretettel üdvözöllek
Ica
Icukám, bizony vannak olyan helyek, ahol az orkánok mindent tönkretesznek,
ahol épen semmi sem marad. Televízióban többször bemutatják, hogy mennyi
kár okoznak. Mindezt Te szép versben bemutattad.
Szeretettel olvastam: Kata
Drága Katám!
Több arca van a szélnek…
Köszönöm, hogy olvastad.
Ölellek szeretettel
Ica
Drága Ica!
Remek jellemzése a szélnek ez a versed.
Nagyszerű, mint mindig.
Szeretettel,
Ida
Köszönöm drága Ida, hogy olvastad a versem!
Szeretettel láttalak
Ica
Kedves Ica!
Kifejező képekkel jellemzed a szelet. Kiszámíthatatlan és nyughatatlan. Tetszik, ahogy bemutatod.
Szeretettel: Kati
Köszönöm kedves Kati!
Szeretettel,
Ica
Kifejező, szép vers!
Szeretettel, szívvel gratulálok! 🙂
Zsuzsa
Köszönöm kedves Zsuzsa!
Szeretettel
Ica