Odakint ülök a kertben,
lassan felkel a nap.
Álmatlanul forgolódtam
szinte egész éjszaka.
A kelő égre bámulok…
Fodros felhő Téged
nézlek, miként nyújtózkodol
csodálatot érzek!
Bőröm bizsereg ahogy a
szél fülembe suttog.
Csiklandozol huncut szellő?
Szememből könny csorog…
Felém fúj parfüm illatot,
bársonyos meleget.
Gyere, kicsi madár, füttyögj,
trillázz dalt, eleget!
Csókot csenek naptól, fénytől,
s tovább fest a víg ecset.
Lelkembe iszom a csodát,
s feledem a telet.
10 hozzászólás
"Csókot csenek naptól, fénytől,"
Ez nagyon jó.
Köszönöm szépen a gratulációt!!! 🙂
" Csókot csenek naptól, fénytől,
s tovább fest a víg ecset.
Lelkembe iszom a csodát,
s feledem a telet."
Ha még csúf, vagy zord is lenne ez a tél, akkor ez egy zseniális versszak lenne szerintem.
Úgy érzem, már nem az első esetben rázod meg magad a végére kedves Zsuzsa.
üdvözlettel: Grey
Köszönöm szépen kedves szavaid! 🙂
Kedves Zsu!
Versed tavaszcsalogatónak is beillik. Egyből jobb lett a kedvem, ahogy elolvastam. Jól leírod, láttatod az előtted ébredő reggelt.
A madarak trillázását már én is alig várom!
Gratulálok sok szeretettel: Melinda
Kedves Melinda! Köszönöm, hogy olvastál és kedves szavaid! 🙂
Én is csennék, olyan szép ez a versed :))
Szeretettel: Zsu
Kedves Zsu! Köszönöm szépen!!! 🙂
Nekem is tetszett ez a versed kedves Zsuzsa.
Üditő!
Szeretettel gratulálok: Ica
Drága Ica! Köszönöm szépen! 🙂