Félek

Egyedül vagyok, szívem elszorul,
vérem elforr, ha néha megdobban.
Fájdalmam lelkem legmélyére hatol,
nem tudok létezni egymagamban,
félelemben élve, döntésére várva,
sötét magányomnak ketrecébe zárva.

Szerelmem irántad, érzem, még él,
nem múlt el minden nyomtalanul.
Szívem nem adja fel, mindig remél,
tiporják össze bármi vadul,
félelemben élve, döntésére várva,
sötét magányomnak ketrecébe zárva.

Már csak remélhetem, elfogadod
törött szívemnek ezer darabját.
Szóljon hozzám csak egyetlen jó szót,
s állom majd villám, s vész haragját,
félelemben élve, döntésére várva,
sötét magányomnak ketrecébe zárva.

Csak azt lássam, hogy boldog vagy már.
Nem nagy ár ez egy gyarló életért.
És ha engem ez vár, legyen hát,
egyedül maradok kóbor lélekként,
félelemben élve, döntésére várva,
sötét magányomnak ketrecébe zárva.