2024. december 22., vasárnap
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    egyéb

    félek a mától

    sailorBy 47 hozzászólás1174 megtekintés


    szép lenne a sikerrel futni
    elhagyni mit nem értem el
    nem más után nyomot taposni
    hogy irigység egyen

    egy mohó pillanat forgószelével
    belemarkolni az életbe
    felkavarni mindent
    mi ottrekedt

    megtalálni a boldogság ízét
    óhaját
    mint esőcseppeket
    a poros fűszál
    mindent
    mit megálmodott a vágy

    de féltem a mát

    félek hogy e kis tér
    melyet körülöttem
    eddig is sínylettem
    még nagyobb börtön lesz
    hogy szám lesz belőlem
    s akták sötét rácsán
    nem jut fény be hozzám

    félek hogy a gép
    okosabb lesz nálam
    könyört nem ismer
    sosem fárad
    kilök a sorból
    a jelenből
    a múltból
    pótol

    Share.

    47 hozzászólás

    2. Vári Zoltán Pál on

      Kedves sailor!

      Boldog vagyok, hogy megírtad sokunk örömére e versedet! Már alig vártam
      hogy olvashassam soraidat!

      "megtalálni a boldogság ízét
      óhaját
      mint esőcseppeket
      a poros fűszál
      mindent
      mit megálmodott a vágy"

      Igen erre vágyunk, de a ma gyötri a világot! Én is féltem az embereket e
      mában hol a világ nyög végső fájdalmában!

      Meg kell ismerni az igazságot a könyvek- könyvéből mi valódi reményt ad
      az embernek e földön!

      Gratulálok szeretettel versedhez és szép érzéseidhez az emberek iránt!

      Üdvözlettel kívánva Neked minden jót és szépeket!

      Zoltán Kaposvárról 🙂

      • sailor on

        Kedves Zoltán!

        Elnézést kérek,hogy csak most felelek!
        Sokszor bejelentkezek és közben sok mást kell tennem!

        Értö hsz-ednek nagyon örülök,mindig!

        Jó érzés,mintha saját gondolataimat folytatnád!

        Mostani dolgok még kezelhetöek,
        inkább arra utaltam,mi lesz ha teljesen eluralkodnak
        rajtunk saját ta´lálmányaink

      • sailor on

        Természetesen lesznek mindig személyek,akik kényelmük miatt
        nem látják szabadságuk csorbulását még nem késö

        Futurisztikus elméletek keringenek…remélem a józan ész
        kordában tudja majd tartani azt,hogy az ember kezében maradjon
        sorsának célja….talán…

        Köszönöm látogatásodat!

        Üd:sailor

    4. Bödön on

      Szia Sailor! Nyugodj meg, nem csak Te félsz! 🙂 Nemrég mondtam épp egy barátomnak: mi a fészkes fenének vettél magadnak okostelefont Testvér! Az a szerkentyű okosabb nálad, ezért nem tudod használni! DE fel a fejjel! Lesz ez még így se! 🙂 Üdv: én

    6. T. Pandur Judit on

      Kedves Tengerész!

      Én azt gondolom, hogy már késő… Már átvették az életünk felett az uralmat a gépek. Már kicsike börtönben tartanak minket, ha nem is a testünket, de a lelkünket mindenképpen. A tévénk, a számtógépünk, az okos telefonunk a félelem rabságban tart minket. Az elénk vetített, tálalt hírekkel, rémes képekkel elérik, hogy rettegjünk a politikai pártoktól /ki melyiktől/, más népektől /ki melyiktől/. Rettegjünk távoli, minket nem is érintő betegségektől. Szomorkodjunk, ha több ezer kilométerre katasztrófa történt, kitört egy vulkán, lezuhant egy gép, pusztított az orkán. Soha nem látott emberek elmúlásán kesergünk.
      Lebegtetik az államcsődöt, a válságot, az autokráciát, a diktatúrát, a fasizmus visszatérését, a harmadik világháborút, az emberiség kipusztulását, a Föld halálát, az ilyen/olyan veszedelmet.
      /folyt./

      • sailor on

        Kedves Judit!

        Nagyon,nagyon jól látod!

        Hasonlóan gondolkodok én is.

        A tévék,okos telefonok,robotok,bármilyen formája,formában,uralkodnak rajtunk.

        függünk tölük,befolyásolják a tudatalattit és mi szófogadóan

        tesszük,amit szugerálnak!

        Ezer fajta hirek,reklámok szünet nélkül ostromolják tudatunkat.

        folyt…

    7. T. Pandur Judit on

      /folyt./
      S mi elfogadjuk a védelmet, az új törvényeket, a betiltott lapokat, a térfigyelő kamerákat, a megalázó repülőtéri motozásokat, a szervezetünk számára teljesen ismeretlen anyagokat tartalmazó oltásokat, gyógyszereket.
      Már hozzászokunk a gépfegyveres katonák látványához. Hagytuk, hogy megszámozzanak és kartotékba rendezzenek minket.
      Megbocsátjuk, hogy a gépeink lehallgatnak minket, és futunk megvenni a legújabbat, a legfejlettebbet.

      Judit

      • sailor on

        Mindig jobban függünk

        Félek,ami ezután jön!Hihetetlen gyorsan megy a haladás
        mindig többet és többet tudnak rólunk

        Attól a naptól félek,mikor teljesen a robotokra leszünk utalva,
        szinte minden lépésünk függ majd tölük!

        Nagyon örültem,hogy meglátogattál!

        Szeretettel:sailor

    8. Horák Andrea Kankalin on

      Szia sailor! 🙂

      Nagyon elgondolkodtatott a versed, mert egy ideje magam is eltűnődtem azon, hogy valójában olyan dolgot keresek máshol, ami bennem lakozik. Hiába nézek körül, ott nem fogom megtalálni.
      Az az igazi siker, amikor ezt felismerjük, mert onnantól nem érdekes, hogy van-e előttünk nyom. Mindannyian egyedinek születtünk, mindannyian belemarkolhatunk az életbe, de jól meg kell fogni, nehogy elillanjon.
      Ott van a "de", ami versedben is központi szerepet kap, két különálló részre bontja a gondolatokat.
      A vágy és a félelem.
      Egyéni érzéseidet szélesebb síkra is kiterjeszted, mert igen, a világ egyre jobban kifordul magából, de attól még nekünk nem szükséges. Hiszek abban, hogy képesek vagyunk uralni önmagunkat.
      Élet kell, vágyak, érzések, mindez félelem nélkül, hiszen a bátorság is bennünk van.
      Ilyen gondolatok keltek bennem. Szerintem ez a legjobb vers, amit valaha olvastam tőled.
      Köszönöm, hogy megosztottad velünk. 🙂

      Szeretettel: Kankalin

      • sailor on

        Kedves Kankalin!

        Jól esett hsz-od,igazán!

        Pontosan ezt akartam:ellentétet,két részre osztani.
        Ami most megy,még kezelhetö!Még magunk tudjuk befolyásolni
        tetteinket…a ´függök´még kissebségben vannak!

        A második részben utalni akartam arra,milyen sebessen,szinte
        napról napra,újabbnál,újabb dolgok születnek.

        Könnyiteni,kellemesebbé tenni az éltünket és az egészséget
        …de ugyanúgy készülnek a pusztító technikák is

        Most még hiszünk abban,hogy a józan ész,korlátolni tudja

      • sailor on

        a veszélyeket…de ugyanúgy ahogy hisszün´k az emberben,
        éppen ö töle kell tartani sokszor,ha akad olyan,aki képes lesz…
        mindenre…sokszor eddig is hajszálon múllott…

        Mégis,a félelem bénít,reméljük mindig akad ´jó´kimenetel!

        …és ha mindent,majdnem mindent a robotok tesznek…
        talán meg tudjuk örizni azt a legszebbet,ami
        csak az emberben lakozik:az önzetlenséget,szeretetet,reményt!

        Köszönöm.hogy meglátogattál!

        Szeretettel:sailor

    9. Ötvös Németh Edit on

      Tudod Salior, fogalmam sincs miért született meg ez a VERS, mert nagybetűs ez az írás a legragyogóbb ékszer, mindegy nekem mit takar a neved, mi a nemed, a VERSED lenyűgözött. Nem tudom miért leltárnak érzem, annyira fájóan gyónyörű.
      Az életet írtad le, a költészetet, a boldogság illanó pillanatait. Miért vagyunk,mit szeretnénk és mit kapunk. Elsírom magam.
      😔
      Edit

    10. Haász Irén on

      Kedves Sailor, kár, hogy nem központoztad. Nekem az mindig biztos fogódzó az értelmezéshez, mert támadnak néha másoktól eltérő gondolataim írások kapcsán.
      Ettől függetlenül, vagy épp ezért, többféle irányba is elindított és gondolkodásra késztetett a versed. Nagyon örültem. Én is félek.

      • sailor on

        Kedves eferesz!

        Sokszor éppen akarnék írni és közbejön ez az…

        Ismétlem,mindig örüök építö hsz-odnak!

        Ahogy mennek a dolgok,szinte napota jön egy egy új
        felfedezés´…mindig kisebb szükség leswz az emberre

        Remélyük,hogy mégis az ´ember´kezében´lesz az irányítás

        Szép napot!

        Szeretettel:sailor

    18. Klára on

      Kedves sailor!

      Elgondolkodtató a versed. Nagyon jól összeszedted mindazt, ami a ma emberét foglalkoztatja, aggodalomra indítja. A vers befejezése különösen tetszik, mert szikáran fogalmazza meg a legnagyobb félelmünket: egyszer csak teljesen feleslegessé válunk…

      Szeretettel: Klári

    Leave A Reply