Láttam az éjt letérdepelni
küszöböm elé.
Láttam árnyát remegni
szobám falán.
Mivé fakult a régi zsoltár,
széjjel szóródtak lapjai,
templomi csendben
sem tudok imádkozni.
Nem félek, mégis
kételyek borzolnak.
Selymes az est,
csillagok a Hold
köré telepednek.
Lüktet az árnyék,
remeg a fény.
A kőfalak leomlanak.
Benzingőz vonaglik.
A magányos fákra
savas eső hull.
Falakon repkény szárad,
szikla feszül legbelül.
Vonszolom magamat
végig a városon.
Felébredek,
múlik a félelem.
Az árny visszahúzódik
a sötét éjszakába.
8 hozzászólás
Olyan ez a vers, mint egy szürrealista festmény, nagyon találóak a képei, szinte mindent látok magam előtt – még azt is, ahogy a félelem visszahúzódik…
Szeretettel: Klári
Kedves Klári!
Örülök, ha ennyire átment a mondanivalóm, a lényeg. Köszönöm
Szeretettel láttalak: Ica
Ez a vers él, drága Ica!
Olyan elevenek a képek, olyan jól láttatod, hogy csaknem megfogható a félelem…
Borzongás futott át rajtam. Nem szokásom csillagokat adni, de ezúttal kivételt teszek.
Lenyűgöztél!
Szeretettel
Ida
Drága Ida!
Örömet szereztél a csillagaiddal, de igazából annak örülök, hogy itt voltál és kedves soraidnak.
Szeretetemmel várlak máskor is: Ica
Drága Ica !
Gyönyörűek a képek, látható tettél verseddel olyan jelenségeket és dolgokat, amiket
egyébként soha nem látnánk.
Nagyon tetszett !
Gratulálok és szeretettel ölellek: Zsu
Drága Zsu!
Némi-nemű valóság alapja van a félelemnek. A természet védelmét szerettem volna hangsúlyossá tenni. Bizony sok minden károsítja, akár a benzingőz stb.
Örülök neked, hogy olvastad a versemet.
Ölellek szeretettel: Ica
Kedves Ica! A félelem versedben szerencsére visszahúzódik a sötét éjszakába és ez így van jól, túl kell lépni rajta. Versedhez szeretettel gratulálok. Ilike
Kedves Ilike!
Nehéz túllépni ezeken a félelmeken, ami a természet feletti aggódásból fakad.
Igaz mi nem sokat tudunk érte tenni, de próbálkozzunk!
Szeretettel látlak mindig: Ica