Egy fogadó a törzshelyünk,
Itt eszünk és vedelünk,
Gyere te is tarts velünk,
Nincs jó buli nélkülünk!
Sok hordót megcsapolunk,
Énekeld s megtapsolunk:
Felettünk egy fáklya ég,
Üljünk le s igyunk még!
Omlós húsú vadkanok,
Zsúfultig telt fapadok,
Búzasörök, tündeborok,
Sóhajt fel a száraz torok.
Összejöttek a jó barátok,
Velük együtt dalolászok:
Felettünk egy fáklya ég,
Üljünk le s igyunk még!
Finom a sült, ízes a tonhal,
Kelyhek tele vörösborral!
A hely tele minden jóval,
Haverokkal, barátokkal!
Velük kap szárnya e dal,
Alig győzzük mi is hanggal:
A fáklya több már nem ég,
Az ágyat nyomjuk réges-rég!
1 hozzászólás
Szia druszám, jó kis verseléseket látok erre nálad felé, hát , ha jó a kedved, nem is csoda, na, majd, ha lesz időd, meghívlak egy verspárbajra, természetesen a témát, te adód, ok?