Felhők

Szállnak a felhők
Szállnak az égen
Fénylő álomképek
Kéklő messzeségben

Méltósággal úsznak
Ráérős csak éppen
Keringenek körbe
Térben és időben

El s visszaszállnak
Mindig – mindig újak
Múló időtől
Meg sosem fakulnak

Már őket nézte Cézár
Mielőtt megüzente
Bátor gőgös szívvel
A kocka el van vetve

És nézte izzadván
Középkori paraszt
Verejtékét törölve
Nékik emelt panaszt

S a komor lovag is
Ha sorompóba lépett
Velük üzent titkon
Féltett szerelmének

S hosszú századokon
mondhatatlan sokan
Sóvárogták világotok
Mely földi nyűgtől messze van

Hisz képzeletnek
Lehettek ti minden
Múlt is jelen is
Esetleg Isten

Viharos óceán
Fergeteges erő
Makogó ősembert
Imára késztető

Lehettek nyájai
Nagy Odüsszeusznak
Komor intelmei
Világtalan Homérosznak

Bennetek csap össze
Messzi múlt és jövő
Értetek lesz ha lesz
Ember égre növő

Százarcúak vagytok
Mindenkinek mások
Komorak, szelídek
Ahogy néznek rátok

Hoztok az embernek
Bízó örök reményt
Hisz csak égre nézhet
Ki vesztette mindenét

Múltban s jövőben
Mindig így lesz – így volt
Mióta az égen
Úszott egy felhőfolt

Felnézek hát én is
Ábrándozva rátok
Kedves bárányfelhők
Csodás álomvilágok