Felhőpárnám, ha megrázom,
Tollpihék helyett a fákon,
Csillogó vízcseppek ülnek,
Ágain elszenderülnek.
Felhőpárnám jól megrázom,
A cseppeket nőni látom.
Akkorák már, mint egy bálna,
Földnek csitul szomjúsága.
Felhőpárnám rázom, rázom,
A cseppeket már alig látom.
Földre érve összenőnek,
Lassan, kis tócsákba gyűlnek.
Felhőpárnám, ha még rázom,
Félek, én is bőrig ázom.
Napsugár, ha mosolyogna,
A tócsa sem szaporodna.
Felhőpárnám már nem rázom.
Nap süt szerte a világon.
Vízcseppből így lesz a pára,
S visszatelik így a párna.