Tudod, én szeretlek
De hozzád bújni nem merek
Nem merlek én átölelni
És csókokkal ébresztgetni
Tudod, kedves, én most
Őszintén félek szeretni
Még attól is félek most
És e pár sort befejezni
És félek az álmodtól
És félek a haláltól
És féltelek téged magamtól
És félek én is önmagamtól.
Félek én a napfénytől
A tenger édes vizétől
Félek reménytől s haláltól
Félek élettől s boldogságtól
Félek élni félek félni
Félek halni és nem félni
Félek lenni féllek téged
Félek hogy te nem is érted
Félek félek téged féllek
Félek lélek nézlek éllek
Ez én vagyok. Én világom.
Fürdöm benne. Imádom.
És odavagyok És leginkább
Kihánynám, kidobnám
És utálom is magamat
És imádom is néha
És szeretem az életet
A csókot, téged, a véletlent,
Az örököt, a boldogságot,
Szeretem a csodás álmot
És a csodás ébredést
S téged és a létezést.
2 hozzászólás
Kedves Maat Ka Ra!
Érdekes alkotás! A vége nagyon tetszik, az utolsó versszak. A 3. versszak első két sora furcsán megírt, de a kövi két sora nagyon bejön!!!!!
Szeretettel: Nairi
Édkes és az alkotója derűlátó ember, ezért biztosan szerencsés is. Nem mindennanpi verset olvastam.
Szeretettel: Kata