A büszkeség csupán konc volt,
A félelem már kor-reflex
S minket is a muszáj vonszol.
Plakátokon áll csak mártír.
Világgyarmat Budapest is.
Már nem számít a halálhír
Hisz vendégként jön a pestis.
Üveggolyó múltnyi-mélyen,
A káprázat szuszog, lohol,
Jót akarni szinte szégyen.
S csak azért biztos a pokol,
Mert az ember oly szerényen
Mindenért egy istent okol.