Feloldom lelked egy dalban
hadd beszéljen szívünk,
rimusokban, dalban,
elköldöm neked, hogy hallgasd,
e bús melódia halmazt,
melyet szerelmed finom hurjain,
életem szétszort hangjegyeiből,
szerzett bánatos szívem.
Mint gyílkos pok, színes hálót szöttem,
vártam, hogy elszédítsen a fény,
hallottam ijedt szívverésed,
tudtam, hogy nem menekülsz.
Így kiszívtam életed nedvét,
,és ott maradt teste kitin váza,
mint kiégett szerelmi emlék.
3 hozzászólás
Gratulálok!
A hangulata olyasmi, mint az enyémeké, legalábbis számomra..
Köszönöm, hogy olvashattam!
Üdvüzlettel,
Zsolt
Nagyon szép, fájdalmas búcsú. A második versszak érzékletes hasonlata különösen tetszik. Gratulálok!
Szia!
Érdekes mű, de nekem néhol zavarosnak tűnik pár sor. Mint például :
“Feloldom lelked egy dalban
hadd beszéljen szívünk,
rimusokban, dalban,
elköldöm neked, hogy hallgasd…” –> az első két sor között nincs kapcsolat, így nem értem, hogy miért nincs közöttük vessző, vagy pont. Inkább, a 2-3. sor kapcsolódik össze, illetve a negyedik megintsak tovább gondolása ennek.
Pontosabban így kéne kinéznie- én szerintem:
“Feloldom lelked egy dalban.
Hadd beszéljen szívünk,
rimusokban, dalban;
elköldöm neked, hogy hallgasd…” — >De mondjuk a szórend is kissé fura lett…
Vigyázz ezekre, szerintem a későbbiekben, hogy ne legyenek negatív visszhangjai a műveidnek.
Segítő és baráti segítséggel üdvözöl téged:
Steve