Félrement

Ma, egy hozzászólás során,
szokásosan a felszín alá nézve,
eszébe jutott valami.
Egy új gondolat.

Amikor nincsenek érzései,
csak kötelességei vannak.
S azoknak gyermek-mivoltában nem tesz eleget.
Nincs aki ráparancsoljon.
Nincs ki megfenyegesse.
Előbb vesszővel, azután szavakkal.
És, a "Nincs Ki", nem is tudja meg soha,
már nem annak,
hanem, csak magénak tartozik.
Érzi, nem kell megtennie.
Kiváltja bűntudattal.

Vagy, várja, hogy végre a benne élő gyermek,
ha másért nem,
legalább dacból, öntudatra ébredjen.
Maga-magáért tegye meg azt,
amit soha nem is szeretett volna megtenni?
Ezt várja?
Ezt hiszi?
Legalább, annak tudna örülni, hogy árva!
De nem tud.
Mert eladósították szeretettel.
Mert szeretettel tartozik.

Ez most valami más.
Van-e egyáltalán ennek, valami értelme?
Nem tudja.