Érzelmek loholnak keresztül mindenen
Dúl-fúl a mihaszna, szüntelen szertelen
Könnyek potyognak, majd hirtelen,
Kacagásra fakad, teljesen fesztelen.
Szerelem melengeti szívét legbelül
Aztán egyszerre gyűlölet suhan keresztül
Ordít, dühöng, de fájdalma nem enyhül
Szíve szorul, folytatni kell egyedül.
Szerelem ó, a világon a legszebb érzés,
Ha nem üti fel fejét szerelem féltés
Engedni kell ha menni akar, bár sértés
Magunkhoz láncolni, nem szeretve lenni buta lépés.
Akkor szeretsz igazán, ha jót akarsz neki
Akadályt nem gördítesz, próbálsz segíteni
Könnyek helyett mosolyt, örömet mutatni
Amikor szíved megszakad buzgón rejtőzni.