Felvonások

Első: Idézőjel

Énekeld el,
az utolsó vacsora
nem egyenlő
az ünnepi ebéddel,
s a reggeli nem
az uzsonna szorzata,
a tízórai esete
az oszd meg
és uralkodj hatalma.
Mi van, nem érted?
Kalapáló mellkasod
remegő térded…

Kitömött zsolozsma,
rikkancs enigma:

Második: Fosztogatás

A zanza ásít,
a jelen
zanzásít.
Emlékei
tálcáján
homályos
fényképek.
A kirakatban
szintet léptek?
Hátat fordítanak
egymásnak
az ellenfények.

Harmadik: Az oltár

Már megint
ez a dög nehéz
függöny.
A dráma súlya
ugyanaz, már megint.
Érzések hiányában
a bohóc
csak legyint.
A festék
az arcán kifakult,
a deszka alatta
kettétört,
a semmibe fut.
Üres tekintettel
az előtte tátongó
fekete lyukra mered,
a világ végéig
időzíti
a kihalt teret.
Teljesen megőrült,
már magában
sem nevet.
Viaszkezében
összegyűrt
könnycseppek.
Szólni akar
ajkán a nyögés
– bántja az
értelmetlen tülekedés –,
de maga sem tudja,
hogy színjátéka
miként került
vágóhídra.

Olyan lett, mint
a nagypénteki Pék,
akinek kenyerét
parázsra nem tették,
s ha volt bora,
azt egy
hajtásra megitták,
árnyékának
vérét fohász nélkül
kiontották.