2024. december 27., péntek
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    egyéb

    Fentről, a semmibe…

    princeBy 18 hozzászólás1157 megtekintés

    Hogy ropog! Figyeled?
    – szűz a lelke még -,
    olyan jó, olyan jó szag
    van, ahogy megnyílik az ég.

    Hátrahajtom fejem, úgy állok
    csiklandva csipked a sok pihe,
    ártatlan hullottak pillámra
    fentről, – a semmibe.

    Nincs céljuk, csak útjuk.
    Ezer tűként szúrják át az eget,
    s mielőtt bőrömön cseppekké lesznek,
    mind kissé megremeg.

    Spike, a loncsos korcsom
    – Ő kísér e korai sétán -,
    akár egy szöcske, ugrál a hóban,
    amikor megáll, mint Istenére, néz rám.

    Leguggolok hozzá,
    fejét hízelkedve az ölembe fúrja,
    ez a – bárhová – kóborlás,
    a boldogság – szinte – giccses útja.

    Úgy lépkedünk a fák között,
    ahogy azt teszi két régi, jó barát,
    utunk a fehér horizontba vész,
    ragyogása ezernyi fény-karát.

    Szavak nélkül, egyszerű csenddel,
    nehézzé ázott bundáink alatt,
    s e békében, a hajnali ég rejtekében,
    élvezzük a ránk hulló havat.

    Share.

    18 hozzászólás

    1. Névtelen on

      Szép reggelt!

      Örömmel tölti el szívem, hogy ma is legalább itt mesésen kezdődik a napom. Ez valami gyönyörűség. Bevallom, nem vagyok jó barátságban a téllel, de most néhány pillanatig én is élveztem a hóesést… és még nem is fáztam:) Köszönöm Neked. Szeretettel Rita

    2. Zarzwieczky on

      Rousseautól orozva:"minnél több embert ismerek annál jobban szeretem az állatokat".Félek hogy öregkoromra ilyen leszek.A versed hangulatos és tetszett,Szerintem.ha egy mű valamilyen gondolatot vagy asszociációt ébreszt az olvasóban az már csak jó lehet.Grt.Z

    3. szusi on

      Hát… én a magam részéről el vagyok ragadtatva. /Jó giccses, de ez van!/
      Ilyen életképekért érdemes verset olvasni.
      A téli képek, te és a kutyád, igazából semmi kis története, ilyen nagyszerű megfogalmazásban, igazi élmény volt számomra.
      /Úgy gondolom, hogy nem kell egy költőnek frinces-francos szóképeken agyalnia, melyek többségének izzadság szaga van, ahhoz, hogy hatást érjen el. Aki tud verset írni, az anélkül is tud, sőt megkockáztatom, csak az tud./

    6. hova on

      Szia!
      Még, hogy giccses? Ez egy nagyon szépen megszerkesztett vers. Mintha ott lettem volna veletek a hóesésben. Ilyet pedig akkor érez az ember ha sikerült a "leírás". Csillagokat hintek elibéd a hóba, – ötöt!
      Szeretettel üdv:hova

    7. pirospipacs on

      Kedves Zoli!
      Valahogy én is így élem meg a hóesést. :)) Csak nekem már nincs kutyusom, de volt. Most visszagondolva igen! Éppen így történik egy séta a hóesésben. S valóban céltalanok a hópelyhek, nem válogatnak, csak hullnak alá…
      Szerettem a versed hangulatát, kedves, csendes, és színtiszta képeket fest elénk. " ragyogása ezernyi fény-karát…" Bizony még a csillogását is láttam. Köszönöm a sétát! :))
      Szeretettel: pipacs 🙂

    8. Horák Andrea Kankalin on

      Szia prince! 🙂
      Figyelem hát, csupa fül és szem vagyok! 🙂 Alig hallom, de látom, amint a pelyhek rám simulnak, lehűtik a bőröm. 🙂
      Éber a vers, avagy ébresztő. Telve van cselekedtetéssel, ez mozgalmassá teszi.
      Irigykedtem is, mert a csodát egészen másként élem meg.
      Jó ez a vers, valóban, szinte giccses. :))) Rájöttem, ezt szeretném érezni. "Szavak nélkül, egyszerű csenddel."
      Élveztem! 🙂
      Szeretettel: Kankalin

    Leave A Reply