Fénnyel teli a nyár, a világló világ,
mint rongyot letépi rólam árnyát.
Átsuhan egy percre sorsomon
a holtig táguló remény.
Arcomra hibátlan maszkot simít
észrevétlen, s ez tévedés.
Fény
By oroszlánBy oroszlánBy oroszlánBy oroszlánFénnyel teli a nyár, a világló világ,
mint rongyot letépi rólam árnyát.
Átsuhan egy percre sorsomon
a holtig táguló remény.
Arcomra hibátlan maszkot simít
észrevétlen, s ez tévedés.
6 hozzászólás
Szia oroszlán! 🙂
Hatalmas ellentmondás ez. A cím megtévesztő, de nem érzem becsapottnak magam. Visznek a képek, megértetik velem a lélek viaskodását.
A záró sorodban ott a Minden.
Rövid, de sokat mond.
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm kedves soraidat Kankalin!
Igen, fényben szeretnénk élni, ebben reménykedünk. Kívülről hiába látszunk hibátlannak, ez a tévedés.
Örülök, hogy itt jártál!
Szeretettel: Ica
Kedves oroszlán!
Ez a rögzített pillanat csodás!
Most viszont ,hogy versbe szedted,
Megérhet egy hosszú, hosszú életet 🙂
Kedves Dóra!
Lehet, hogy bővebben kellett volna kifejtenem a gondolataimat. ( ez így tényleg csak egy pillanati érzés )
Köszönöm a figyelmed.
Szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Ez a versed egy pillanatfelvétel, mégis számtalan kérdést merített fel bennem.
Lehet, hogy tévedések sorozata az életünk? A reményt csak vigaszul kaptuk, hogy újra tévedhessünk?… Nagyon szép a versed, és mélyen elgondolkodtat…
Szeretettel!
Ida
Kedves Idám!
Köszönöm, hogy olvasol és megtalálod benne a mondanivalómat.
Szeretettel ölellek: Ica