Fény és árnyék, örök harcban,
S örök játékban áll egymással.
Borura derű jön s fordítva ismét,
Ébredésre álom, s arra felébredés.
Így peregnek napjaink, s az életünk,
Én követlek, mint fényt az árnyék.
Álmodunk és ébredünk, nincs harc,
Csak játék, melyet a képzelet űzhet.
Nem hagylak el, mert nem tudlak,
Ahogy a fénytől sem válik az árnyék.
Kísérlek örökkön örökké bármerre mész,
Az enyém maradsz, mert nekem Te vagy a fény!
2 hozzászólás
Kedves Gyöngy
Ime egy uj szerzemény, gyönyörű, ám ezt nem tudtam teljesen megfejteni, látod nem mindig látok bele a lelkedbe. Azért szép élmény számomra, gratulálok:Vinema
Drága Vinema!
Köszönöm, hogy olvastál. Jól ismered a lelkem, érezned kellett volna, hogy ez a jelenlegi helyzet, és az utolsó szó a fény, nincs nagy kezdőbetűvel írva, mint pl. máshol a nagy Ő! 🙂 Ilyen egyszerű a megfejtés.
Gyöngy