Fény játéka

Hűvös őszi éjszakán tiszta az ég,
szellők szárnyán játszadozik a Holdfény.
Mellette milliónyi csillag virraszt:
s az egyik tündöklő még olyan bohém!

Azt alig látom, talán felhőbárány? –
remény, vágyak, – immár oly távoliak!
Egy öblös hang- tán szarvas? a csöndbe zeng, –
ő tudója az erdő titkainak!

Közben kél a Nap, szórja szét sugarát.
Csodálom őt, ahogy kacag rám, árván,
aranyba borítja a fázó földet.
Nézd, vállamra szállt egy sarkantyús sármány!

Most látom, hogy friss forrás mellett állok,
kedvem támadt hörpinteni belőle.
Madárka is így tesz, majd tovább szárnyal,
egy levél zizzenve perdül előle.

Úgy szeretem ezt a jóízű, bölcs őszt,
és még bőségtálat nyújt ajándékba!
Ó, érzem mily nagyon ragyog a szívem,
úgy rabul ejt az őszi fény játéka!