Fényárban úszik a temető
Keresem, hol lehet ő?
Itt márvány-hideg minden,
itt biztosan nincsen.
Szeretete, még mindig él.
Nem hiszem, hogy nincs már, – nem én!
Karja átölel minden esete,
ő kísér az álomligetbe.
Keze melegét érzem arcomon,
lágyan simogatja homlokom.
Magához ölel, s szelíden kérlel,
ne menjek még el.
Majd csillagcsókot hint utamra,
s kívülről tekint világunkra.
Másvilág, – így szokták mondani.
Pedig a hangját még mindig lehet hallani.
Az én szívemből szól, tudom,
mégis hinni akarom.
Hinni, hogy van,
nem hagy el soha,
Szívemben van az ő otthona.
Fényárban úszik a temető,
most is velem van ő.
Kegyes velünk a Teremtő…
10 hozzászólás
Csodaszép!
Szeretettel:sailor
A szeretteink mindig velünk maradnak. Ilyenkor még inkább elevenebben, és még szebbé varázsolódik az emlékezet.
Marietta
Kedves Vali
ez a vers egy szívhez szóló gyönyörű emlékezés, nem halt meg, aki emlékeidben így él ma is.
együttérzéssel olvastam Karolina
Kedves Vali!
Aki az emlékeinkben él, velünk együtt hal csak meg. Élteti a szeretet.
Szeretettel olvastam: Ica
Kedves Vali!
Nagyon szép, meghitt szeretetet áraszt a versed.
Jól esett olvasni.
Szeretettel!
Ida
Mindig fáj….
Kedves Vali !
A szeretet a legnagyobb erő a világon…
Én nagy szeretettel ovastalak: Zsu
Kedves Írótársaim!
Köszönöm,hogy vettétek a fáradtságot és olvastátok versemet.Értékelő soraitokat is köszönöm. Bocsánat,hogy így együtt reagálok, most "ilyenem van".
Szeretettel üdv:Vali
Gyönyörű vers! Szívemből (és sokakéból) szólt. 🙂
Kedves Vali!
Csak most olvastam ezt a csodaszép, szívből jövő versedet.
Nagy szeretettel gratulálok hozzá!
Gyömbér
Vlikám, drága, mintha helyetem, az én érzéseimet vetetted volna papírra, arról emlékeztél volna meg…
Olvasva eszembe jutottak saját gondolataim, érzésem, akit én sem tudok feledni, akivel imáimban megemlékezem, akivel gondolatban érzek és vele beszélek…
Gyönyörű – bár októberi emlékezés – versed szinte megríkatott.
Nagyon tetszett: Kata