Látnod kell a fényt
ami világítja az utat amerre mész!
Vörösen izzik
míg a látvány szaga ki nem veri a hisztit,
hogy neki több kell,
Hogy ő e jóból sokkal többet érdemel.
A fény kialszik.
Pár döglött légy a néma sötétben veszekszik.
Nem oszlat az ész.
A büdös, lila köd veled van amerre mész.
Csak a hang íze,
teheti vízre
amit a szíve papírra
papírra ír le,
hogy visszakapcsolja az édesen zúgó fényt
ami visszahozza beléd azt az érző lényt,
aki tulajdonképpen kioltotta a fényt.
Fényes lény az én
By zugedneb
8 hozzászólás
Érdekes a gondolatmeneted.
Olyan mint a kör: önmagába visszatérő görbe vonal.
Egyik mondatod benne – nekem nem tetszik: "Pár döglött légy a néma sötétben veszekszik." Ráadásul a döglött legyek sem sötétben, sem világosban nem veszekedhetnek! Tehát abszurdnak elmenne, de ahová tetted, oda valahogyan nem illik – szerintem.
Üdvözöllek: Kata
Örülök hogy nem csak pozitív érzéseket vált ki.
Nem feltétlenül a légyen van a hangsúly. Inkább két olyan kihaló félben levő gondolatról, érzésről szól amik igazán könnyedén megférnének egymás mellett, ha akarnának. Már esély nincs az egyensúly elérésére, de ők folytatják.
Ezt legyekre kivetítve: Már lefújták őket chemotoxal de ők még mindig azzal foglalkoznak, hogy a másikban mi a rossz, a helytelen.
További szép napot!
Kedves Bendeguz!…
Igaza van Katának, nem jól határoztad meg a műfajt, mert abszurdba illő ez már…
Mert: A látványnak nincs szaga, a döglött légy már nem veszekszik, mint ahogy Kata is észlelte…stb…Ott teljesen jó lenne…Én megfontolnám és javíttatnám a műfajt…
Szeretettel: Lyza
Szia!
Lehet, hogy kellően elvont vagyok, de nekem abszolút érthető volt minden, és teljesen egyetértek a soraiddal. A költészet nekem pont attól szép, hogy használhatunk olyan képeket, amit a hétköznapi nyelvben talán értelmetlennek, vagy értelmezhetetlennek tartanak. Ettől vagy Te is más, a döglött legyektől, a hang ízétől, a látvány szagától, stb. Engem elvarázsoltak ezek a képek, nagyon tetszik az egész költemény az első betűtől az utolsóig!
Gratulálok, csak így tovább!
Jodie
A látványnak igenis van szaga. Ezt hívják szinesztéziának. Ez egy nagyon gyakran használt költői eszköz. Csak mert az életben nem látjuk a hangokat, nem halljuk a szagokat, attól lehet képe egy hangnak és lehet hangja egy szagnak. Az érzékszerveink nem alkalmasak felfogni őket ennyi. Amúgy ötletes vers
Ez mind tanulás kérdése. Mindenkiben ébredhet egy érzés egy hang hatására amihez hozzárendel egy képet, de akár egy külső erősebb hatás által okozott hatás ereje is okozhatja ezt az érzést amikor már szinte tudathasadásig vezet a fájdalom amit érez az ember és ilyenkor bizony, képes összekötni egy hangot egy érzéssel. Én legalábbis így vagyok vele. Igazán ez is tanulás, bár a tanulás egy elég kellemetlen formája
a "látvány" szaga a mûfaji megnevezéstôl függetlenül képzavar… a "ki nem veri a hisztit" meg egyenesen pocsék….
tudod mit szokás kiverni?
"tulajdonképpen" – ilyet csak igazolhatóan használunk… itt nincs igazolva… kilóg mind duplakávéból a lókolbász.
Eléggé elvont vers, de nekem bejön.
Ági