Minden régi otthonomra
az ősz fénye hull megint,
elmúlt évek, messze illat,
az idő sem vár meg, csak int…
Minden régi emlékemet
kazalba hordom egy napon,
vagy fenyőre aggatom fel,
s szép lesz a karácsonyom.
Ott lógnak majd iskoláim,
lufi lesz az óvodám,
gyertyák lesznek szerelmeim,
elkönnyezett álmok már.
Minden-minden régi emlék
fénylik majd egy kicsit még,
s eltűnődöm, hogy lehet,
hogy nem vagyok közöttük rég…
6 hozzászólás
Kedves András!
Karácsonyba hajló ősz:Nagyon szép!Gratulálok a díszeidhez!
Üdv:Selanne
köszönöm, hogy olvastad, kedves Selanne
kedves András!
Én azt gondolom, hogy ha már ma is sokkal szebb karácsonyfa diszeket is találunk, egy egy meghit karácsonyfa disz. ami a gyermekkorunkra emlékeztett, ami akkor a legnagyobb keserűség volt a számunkra, de ma egy megfizethetettlen érték, mégis a legnagyobb örm.
Mint ahogy Stephen King is megirta:
"Csak kevés holmi van, ami hű marad az emberhez. Talán néhány könyv, egy szerencsepénz vagy egy folyton gyarapodó bélyeggyűjtemény. És a szülői ház karácsonyfadíszei."
Ezeket hoztad a verseddel az emlékezetembe, és ezt hálásan köszönöm neked. Mert mint ahogy írtam, akkor lehet, hogy nagy gyötrelemnek tünt számunkra, de ma az emléke a legszebb emlék.
üdv Toni
Kedves Toni, köszönöm, hogy írsz a verseimhez,
minden írásod érdekes számomra, még a hsz-eid is:)
Kedves András!
Szép melankolikus a versed…
S szomorúságot érzek benne az eltelt évek miatt…
Vigasztaljon, hogy mások felett is ugyan így múlik az idő, megállíthatatlanul…sajnos…
Gratulálok!
Szeretettel: Lyza
örülök, hogy tetszett, kedves Lyza