mint
erdő előtt a
fények
megtorpant
a lényeg
megbotlott mint
fatörzsén a fény
a halvány remény
valahol még
várom
még néha
kívánom
ha látom
szemében
a fényt
mely
mellettem
eloson lesi az
árnyékom
mögöttem
találkozik
velem
elfog a félelem
helyem nemlelem
csíkos tőlem a föld
fekete sárga és zöld
ugrálok én is az árnyékokon
saját kezemet megfogom
meg ne törjek
mint a fény
ne legyek
múló
remény
Fénytörés
By marica
2 hozzászólás
hát eléggé be van kódolva a “lényeg”, ami megtorpant, mint a fény, s milyen ilyesztő fényhez hasonuló valami ez.
Nem derül ki, bár nem is biztos, hogy ki kell derülnie annak, hogy miről is van szó. A félelmen kívül, mert hogy fénytörést nem találtam.
Érdekes, az erdei sötétség megvan. Jó magas fák lehetnek.
Kedves Pál!
Nagyon köszönöm a látogatásod és remekŐszinte, fiatalos véleményezésed.
külön élmény számomra az érdeklődése a verseimiránt.
üdvözöllek