a csupasz éj csendes sóhaját
a hideg falnak dőlve háttal
míg bírkóztál az éjszakával
az ablakot néztem mily kopott
tán mert oly sok álmot ellopott
s most te lebegsz a halál szélén
mint fénytörés a világ végén
fénytörés
By Hangaa csupasz éj csendes sóhaját
a hideg falnak dőlve háttal
míg bírkóztál az éjszakával
az ablakot néztem mily kopott
tán mert oly sok álmot ellopott
s most te lebegsz a halál szélén
mint fénytörés a világ végén
5 hozzászólás
Szia Hanga!
Hát visszatértél…
nem is kicsit, főleg a második sorral, ami olyan mint egy megelőlegezett csattanó: nesztelen, sikamlós, símulós és mégis…
Remek
leslie
Szia Hanga!
Micsoda hasonlat:
“s most te lebegsz a halál szélén
mint fénytörés a világ végén ” nagyon megfogott. Csakúgy, mint a
“a hideg falnak dőlve háttal
míg bírkóztál az éjszakával” … talán azért, mert ismerős az érzés…
Üdv. Gyömbér
Köszönöm Gyömbér!
Ezt szülte egy haldokló hallgatása 🙁
Köszönöm az olvasást!
Hanga
Tetszenek a képeid.Grt.Z
Tetszik, hogy olvastál kedves Zé!
Hanga