Soha nem mondtam még eddig:
darabokra hullok a létezésben.
Gondolatok dajkálnak, és hangom
hallom a szívek vándor jelenében.
Kiapadhatatlan források táplálnak.
Fényvillanásban hajnal, ha hasad,
örök törvények között élő tájban
megosztom az ajándék sugarakat.
Szűken mér az idő. Asztalomnál
arcom része még a biztatásnak,
a csillag utat követő alkotásnál,
szavak mezején napfény a mutató.
Jó érzés, ha tudom, hogy társak
kísérnek, és dalként él bennük a szó.
6 hozzászólás
Kedves Lajos !
Ugye nem baj, ha csatlakozom ?
Nagyon szép versedhez gratulálok: szóljon hát a dal:)
Szeretettel olvastalak: Zsu
Susanne, kedves, Isten hozott a nótázók között.
Igaz, tőled is hallottam már, leírva jó néhány szép dalt.
Azt hiszem, sőt, nemcsak hiszem, tudom, hogy nékünk, "múzsát szolgálóknak" élet ajándékunk az, hogy gondolatainkat, örömünket, s bánatunkat is, leírva, dalban ki tudjuk adni magunkból.
Akkor nótázzunk még sokáig, tovább, tovább.
Szeretettel, Inda.
Kedves Lajos!
´
Megosztom az ajándék sugarakat´
…igen,sok sok minden ebböl áll!
Az élet mindjárt szebb AZ ÖNZETLENSÉG LÁTTÁN!
Üdv:sailor
Kedves sailor!
Jólesik észrevenni azt is, hogy nem mindég "bánatkövekkel" van kirakva az az út, amelyen életutunk vezet.
Túl keveset használjuk azt a tükröt, amelyből a magunk apró örömei reánk visszanevetnek, és mennyi van ilyen, vagy olyan felkínált, észrevehető kedvesség, öröm körülöttünk.
Nagy kár, hogy a siető ember, pláne manapság, időt-nyergelve átvágtat az életen. Az önzetlenség meg lassan helyet cserél a kapzsisággal.
Üdvözöllek a minőségileg is szebb életet keresők, s az örömök önzetlen megosztói között.
Barátsággal, Inda.
Életigenlés, biztatás sugárzik soraidból.
Szeretettel gratulálok: oroszlán
Kedves oroszlán!
Számunkra nem lehet más, mint az élet felemelése és szebbé tevése, s ha már tehetjük, útmutatók legyünk.
Köszi, hogy itt jártál. Inda.