Átfestem az eget, nem tetszik kéken
Senki anyja ne oldjon, semmit a vízében!
Átfestem a füvet, nemszeretem zöldet
Szomszédé nem lehet szebb, nyári napsütésben!
Átfestem a földet, azt is átfestem,
Nem tetszik barnán, feketén még úgysem!
Vérszínűre festem, az E meg hadd mekegjen!
Sandro Botticelli, vagy talán Ticiano
Munkácsy Mihály, avagy a híres Picasso
Bújt belém, nem is a kisördög
Cimboráljon vele a menny, amikor dörög!
Az embert is átfestem! Feketét fehérre
Sárgából feketét pingálok elvégre
Ha fehérből sárgát, meszticből mulattot
(Ezen most magamban bizony jól mulatok)
Ti meg csak bámultok értetlenül, bambán
Mitől állt fejtetőre a megvezetett világ?
9 hozzászólás
Hát, ez naggyon jó! 🙂 Mármint az ötlet, amiből felépítetted. Időnként remekek a rímpárok is, másutt viszont nem annyira, ha kicsit még csiszolnád, már-már tökéletes lehetne. 🙂
A második sor meg… nem is találok rá szavakat, annyira… 🙂 Nagyszerű, na!
Üdv,
Poppy
Nagyon köszönöm.
Olvastam már máshol is, meg a kommenteket… a vidító-biztató átiratokat… meg Attilát… és mosolyogtam… de nem a kékítőn!
Ölellek!
Neked is Ágnes!
Ez nagyon finom humros írás.Gratulálok.
Üdvözöllek:SzJ
Kedves Nagy Noémi!
Most olvastalak először, és az a véleményem, hogy nem utoljára.
Faddi Tamás
Szia Noémi!
Ez csúcs vers!:)))) Hogy milyen jól összeboronáltad a különböző írásokat!!! Ámulattal adom az 5-öst!
Ölellek: Lyza
Csoda jó!
Örülök,hogy ráakadtam!
Gratulálok!
Üd:sailor
Kedves Noémi!
Mit mondjak? Nagyon érdekes, kedves és mulatságos, ráadásul ötletes. Csak azt nem értem, annyi híres ember hogy fért beléd? (Tréfának szántam.)
Tetszett az egész, ahogy van, s szeretettel olvastam: Kata