Fészekrakás
Az életünk hosszú és ismeretlen mezőkön át vágtat,
A szívből hol melegség, hol szomorúság árad,
De magas felhők titkos homályába bújva
megjelenik és látható lesz újra
a kép, melyet egyszer már láttam álmaim legmélyén,
S nem értelmeztem azt igazán átélvén,
Minden üzenetére pontosan figyelve,
A tudattalanságból és az ábrándból kikelve.
Nem éreztem, mily fontos a teljes megértés,
S hány szenvedéssel járhat az elérés,
A vágyak beteljesülése az elhagyott nyomok nélkül!
Pedig a boldog ember tudja, a fészek hogy épül,
Hogyan kell a kis darabokat beilleszteni,
És ezek által könnyen megismerheti,
A Nagy Mű elkészítése hány nemes örömet szerez,
De csak annak sikerül, ki a társával mindent elfelez!
Megismerheti az egész csodás, olykor taszító részeit,
Majd együtt zuhan a végzettel, ha az alap szétesik.
Bár tudnám, hová bújt, hol rejtőzik az a terv,
Mely magában még kevés, de a munkához már kell!
Olyan, mint testünkben a szabályozó szerv,
Észre sem vesszük, hogy az egyedüli jel!
Tudom, távol vagyok az égtől, ám a földhöz sem járok közel,
Szédülve szárnyalok, az angyal reszketve ölel!
De jaj, nem érzem az érintést, görcsösen keresem a támaszt,
Mert választ kell találnom, mielőtt elfáraszt
végleg a himbálódzás, míg a céltól megfosztott tántorgástól kifulladok.
O, kezemet az ég felé most hosszan kinyújthatom!
Fel akarom építeni az Otthont, s együtt élni benne csak Veled,
Hogy az üres tért beragyogja fénylő, gyógyító szemed,
Melynek fénye varázserő, beteg szívemet gyógyítja,
Boldog az a perc, mikor pillantását felém fordítja!
Rakjunk fészket, o, kezdjünk el dolgozni,
ne veszítsünk több időt, fel kell oldozni
a félig bűnös embert az átok alól,
Hisz nem árt senkinek, nem öl és nem rabol,
Csupán szeretné tudni, hogy van egy pont, amelyre számítani lehet,
Hogy együtt küzd vele az, kit annyira szeret,
Mert a jövő bár bizonytalan, van, ami biztos alapon állhat,
S egyik a másikért felelőssé válhat!
A fészek nem, de közös örömünk korlátlanul szállhat,
Két oldal között ide-oda járhat,
Mi meg csak lebegünk, s csodálkozásunkban tátjuk a szánkat,
Kezdjünk el dolgozni, sürgős a munka, tovább már nem várhat!
Sokat nem kívánok: egyszerű, mégis tartalmas létezést,
Adni, amennyire erőmből telik, megszépítvén a hajnali ébredést.
A holnap attól függ, milyen jó vagy rossz az építőanyag,
S a tervezés, melynek gyümölcse a halálig megmarad,
Vagy megsemmisül, ha a kéz lusta vagy hanyag.
Önzésnek nincs helye, de a döntés most szabad!
12 hozzászólás
kedves Tamás!
mindig örömmel olvasom a verseidet, mert olyan szépen, és olyan átgondolt szavakkal részletessen leirják a gondolatot, hogy az ember elflejhet mindent, csak, eszi, issza a szavakat, éz élvazi az olvasott szavak hatását önmagára. Én is már több megjegyzést kaptam, hosszúak a verseim, nem gondoltam azokra akiknek az ilyen hosszú verseket meg kell tanulni. Az én felfogásom azonban, hogy várhatom ez az olvasótol hogy engem megértsen, ha én a gondolataimat, csak cafatokba dobom elébe. Nem minden verset kell kivülröl megtanulni, egy szép hosszú verset, fel is szabad olvasni.
Én örömmel olvastam, és ez az én véleményem, de ugyanakkor nem akarok senkit kényszeriteni, hogy osztja velem. Mert ha valamit kényszerböl teszünk, úgy sem ér semmit.
üdv Toni
Kedves Toni!
Az utóbbi időben nagyon jellemző rám, hogy nem tudok tömören írni, úgy érzem, nekem legalább 30 sor kell ahhoz, hogy a gondolataim rögzítsem, különben félmunkát végzek.
Tényleg szeretem hosszan kifejteni magam, részletezni, de ez nem mindig előny, mert van aki néhány rövid sorba is össze tudja sűríteni a lényeget, az én verseimhez pedig vastürelem kell.
Nekem nem is ez a célom, hogy valaki kívülről megtanulja ezeket, ezt nem is lehet elvárni senkitől, nekem az a fontos, hogy az olvasó elmélyedjen a gondolatokba és valamennyire tudja értelmezni azokat.
Ha ez még tetszik is valakinek, annál nagyobb öröm nincs.
Az utókor számára pedig vannak sokkal jobb versek is, amik méltóak a memorizálásra, itt az íróklubban is van belőlük bőven.
Köszönöm a véleményed és hogy olvastál.
Üdv.:Tamás
Kedves Tamás!
Szépen írt gondolatok! Igen, a fészekrakások, ezek különös, élménydús pillanatok!
Tetszett az írásod!
Üdvicsek!
szia!
gondoltam én is beleolvasok a műveidbe…
és-ezt most ne értsd félre-annyira távol áll tőlem ez a stílus,hogy ezért tetszik- én képtelen lennék íly részletesen elmélyedni és ilyen "elmélkedős" – en használni a magyar nyelvet. így tanul az ember – a különbözőktől..
majd a többit is olvasgatom…
üdv
A félig bűnös emberrel mit kezdjünk, mert ilyet nem ismerek.Valakinek része lehet egy bűnös dologban tevéssel, nem tevéssel vagy mulasztásssal.Egy bűnös cselekedet lehet gondatlan v szándékos- de ismerünk hanyag gondatlanságot is. A vers persze jó, nagyon emberi kívánságot-kívánságokat mond ki- ha így hát így.A költészet szabad-a szabadság mindennél többet ér és szrintem nagyon emberi méltóságot feszeget.
Szia Nairi!
Köszi, hogy írtál, tudod, mikor ezt a verset költöttem, egyedül voltam és hiányzott egy társ, akivel megoszthattam volna az élet dolgait.
A "Rakjunk fészket"! tehát tulajdonképpen ennyit jelent: Vágjunk bele egy párkapcsolatba és legyünk őszinték egymáshoz!
Ma már tudom, ez egy jóval bonyolultabb kérdés, de az igaz, hogy minden borul, ha az alap szétesik, és levegőből, nem valódi érzésekből nem lehet felépíteni semmit.
Jó volt olvasni a véleményed.
Üdv.:Tamás
Kedves Gabriella!
Ez így természetes, mindenkinek másfajta stílus tetszik, de az nagyon jólesik, hogy így is elnyerte a tetszésed és elolvasod a többi művem is.
Ahogy lentebb is írtam, attól nem lesz jó egy vers, ha nagyon hosszú és részletes, mert van író, aki kevés szóval is nagyon sokat tud adni, bennem talán a félelem dolgozik, hogy nem tudok mindent elmondani, amit szeretnék és félreértenek, mert volt már rá példa.
Régen, irodalomórán én is megijedtem az ilyen típusú versektől, nem mindig tudtam értelmezni őket.
Az elmélyülés nem véletlen, mert gyakran élem át az örömöm és a bánatom egy versen keresztül, és ennek mindig megnyugtató hatása van rám.
Szerintem mindenki képes erre, de persze a szerző maga dönti el, milyen művet szeretne írni.
Köszönöm, hogy olvastál és leírtad a gondolataid.
Üdv.:Tamás
Kedves ruca!
Igazad van, ez a "félig bűnös ember" valóban egy elég szerencsétlen megfogalmazás, hiszen valaki vagy bűnös vagy nem.
érdekes mikor valaki így kiragad egy szót vagy kifejezést a versből, mert ennek eredményeként sok más hibára is fény derülhet.
Valójában arra gondoltam, hogy bűn és bűn között is óriási különbség van.
A "félig bűnös" abban hibázik, hogy vágyi a boldogságra, de nem meri átélni, számos emberi hibája van, viszont nem változtat rajtuk, megnehezítve ezzel az életét.
És ott a másik véglet, a bűnöző, aki öl és rabol, tehát szándékosan árt a másik embernek.
Ezt az ellentétet akartam érzékeltetni.
Szerintem mindannyian bűnösek vagyunk egy bizonyos mértékben, de erre egy jobb szót kellett volna találnom, mert ez így megtévesztő.
Örülök, hogy ennek ellenére tetszett a vers.
Köszönöm a kommentet.
Üdv..Tamás
jézus még te kritizálsz bocs ez nem vers hanem összedobott mondatok
Gyenge!
Kösz, Papiroska, te legalább őszinte vagy.
De ne gondold, hogy te remekműveket alkotsz, kritizálni meg nekem is jogom van.
Üdv.:Tamás
Na ja de ez akkor sem a lejobb de ez csak vélemény.
Nem szurkálás.
Kedves Papiroska!
Én elfogadom a véleményedet, sőt egyet is értek veled, ez a versem valóban nem egy mestermű, ezt én is érzem, valószínűleg a szemétkosárban volna a helye.
Igazából évekkel ezelőtt írtam és nem a Napvilág Íróklubnak, csak utólag gondoltam, hogy felteszem ezt is, kíváncsi voltam a reakciókra.
Nekem van önkritikám és tudom, hogy nem minden írásom jó, de hát mindenkinek vannak csapnivaló művei.
Kicsit próbára tettelek, mert úgy látom, nagyon szeretsz durva kommenteket írni, amivel nincs is baj, csak tudod úgy gondolom, a szerénység hiányzik nálad.
Márpedig ha az ember nem vesz vissza az egójából és mindig csak mást kritizál, de ha netán őt véleményezik, hidegen hagyja, az előbb-utóbb nagyon ráfázik, és csak hátba szúrják az életben. Kritika nélkül nincs fejlődés.
Elolvastam többször a versed, nincs vele bajom, de azért van rajta mit csiszolni. Persze ezen is.
Üdv.:Tamás