Úgy hordjuk a szálat, a szép aranyágat,
az éppen adódó pillanatot,
hogy véletlen szabta regények kazalba
vegyülnek, villanva imitt és amott,
hogy renddel, és hittel és morál-limittel
tapasztjuk meg; bűn a fűszerezés,
de langymelegében, kínokban és kéjben
fürösztve, halálodig tűrsz és remélsz.
S mert forrong az élet, hát forrong a fészek,
lakók, a színhely, a föld, a világ.
A bolygók, planéták mind járják e sétát,
és némelyik néha ős „bumm”- ot kiált.
Születnek és halnak örök viadalnak,
s a fészkeket mindig újak rakják.
Mert csontból és porból, és sívó mocsokból
is feltör a fényre az Élet, a Láng.
26 hozzászólás
Kedves Irén!
szó szerint elragadott a versed…a ritmusa…hátránya, hogy kevésbé tudtam emiatt elmélázni a bölcsességeken, csak kapkodtam a fejem….mikor visszatértem, újból elsodort…az én hibám
szeretettel: Cal
Kedves Cal,
nagyon köszönöm soraidat.
Annyira tetszik a vers, hogy legszívesebben 2×5 csillagot is adnék. Nem idézek vissza belőle,
inkább visszajövök, még többször elolvasni.
Gratulálok: oroszlán
Kedves Oroszlán, köszönöm a bőkezűséged…!
:))))
Kedves Irén!
Nagy élmény volt olvasni alkotásodat. Nap, mint nap találkozik az ember hasonszőrű érzésekkel, ám te szuperül meg is fogalmaztad. Az utolsó sor ritmusa pedig különösen frappáns. Egyébként pont most gondolkoztunk el rajta itthon, hogy fölrakjuk a papagájoknak az odút, hogy fészket rakjanak, mert már nem lehet velük bírni…
Üdv: Bálint
Bálint, nehogy visszatartsd őket… a természet megkeresi a maga útját.:))))
Köszönöm szavaidat!
Üdvözöllek.
Irén, igen. Az élet minden körülmények között utat tör magának. Nagyon jó a versed. Gratulálok! (Azt a szót, hogy morál-limit, megjegyzem…)
Szusikám, köszönöm!
Azt gondolom, az utóbbi időben ez az egyik legjobb vers amit itt a Napvilágon olvastam!
Gratulálok kedves Irén!
szeretettel-panka
Örülök a véleményednek, kedves Panka!
Köszönöm az olvasást.
Kedves Irén!
Valóban – élmény volt olvasni versed.
Gratulálok szeretettel:
Kata
Kedves Kata, nagyon örültem soraidnak, és köszönöm az olvasást, véleményt.
Kedves Irén!
Gratulálok.Nálam a versed címe Forrongó fészek, és
…" bűn bár"…a sorrend.De ezek apróságok.A versed sodor,
gyönyörködtet.
Napvilágos szeretettel üdvözöl Attila bá'
Kedves Attila, (bá'), nagyon szépen köszönöm!
Kedves Irén!
Nagyon jó ritmusú vers. Lélekmelengető. Az utolsó sor az ami nagyon tetszett.
Szeretettel: Ági
Kedves Ági, köszönöm soraidat, leveledet!
Kedves Irén!
Már amikor először hallottam, akkor is elbűvölt a versed.
A megszülető világegyetem, mint "fészek", ez a gondolat legalább annyira lenyűgözött, mint a "sívó mocsok" kifejezés. Ez bennem a sívó homok széltől sodort, felpúpozott nagy halmait jutatta eszembe, és ennek analógiájára a feltornyozott, felpúpozott, ide-oda sodródó mocsok tenger, amit a széljárások irányítanak… hm, hm, micsoda gondolat!
Nos, a vers többi gondolata sem rosszabb, vagy kevésbé kifejező, de engem elsősorban ezek ragadtak meg.
A maga teljességében pedig zseniális az egész vers! Gratulálok!
Judit
Kedves Judit,
nagyon örültem szavaidnak, melyekre mindig érdemes figyelni.
Köszönöm.
Kedves Judit, köszönöm véleményedet, sokat jelent nekem.
Sodró erejű. Nagyon tetszenek a soron belüli rímek is:)))
Üdv: Klári
Kedves Klári,
örülök, hogy észrevetted a belső rímeket, melyek, ha sokszor ragrímek is, mégis belesegítenek a sodrásba, lendületbe.
Köszönöm.
szép, jó, okos
:)))))
Köszönöm szépen!
"Születnek és halnak örök viadalnak" már több ezer éve és még mindig nem tanultuk meg,
hogy az élet nem csak ebből áll. Ott van a szemünk előtt a múlt, és ugyanúgy elkövetjük sorba az elődeink hibáit. Sajátos a szemléleted. Gratulálok, festnzenir.
Nagyon köszönöm.
Szerintem a génjeinkbe van kódolva, hogy nem tanulunk… csak tetszőleges dolgokat, gyakorlatiasakat. Aztán elvekkel, demagógiával stb. újra elcsavarják a fejünket.
Kedves Irén!
Nagyon jó ez a versed, lendületes, tartalmas!
Az emberiség folyton ismétli önmagát, legalábbis a hibákat tekintve mindenképpen.
Gratulálok és további jó alkotást kívánok!
Szeretettel: Zsóka