Idő húz rám nagykabátot,
nem fázol, mondja, meglátod!
A kabát alatt didergek,
mozgolódok, és ficergek.
Idő mondja, most dolgom van,
légy csak a kabátba’, nyugodtan!
Visszatérek, ha akarod,
adok néked néhány napot.
Nyikorognak a kerekek,
sírnak, távoli gyerekek.
Tengelyt kéne csak bekenni,
gyereket álomba tenni.
Tengelyt én bekenni nem tudok,
cserbe hagytak a holnapok.
Idő mondja, majd rád nézek,
hagyjuk a francba az egészet.
Hagyom a francba az egészet,
Na most aztán jól kinézek.
Gyűrtem össze a lepedőt,
álmodtam régi szeretőt.
1 hozzászólás
Szia!
Külön jó,hogy a gyermekvers kategóriába került!
Szeretettel:
Ildikó