Szabadság! Mondd, neked-e szó mit jelent?
Számomra azt, hogy nem kötöd béklyóba két kezem.
Együtt küzdünk a sötétséggel s várjuk a napfény közösen,
De belátod, hogy én is ember vagyok és ezt tiszteled.
Szeretet! Mondd, neked-e szó mit jelent?
Számomra azt, hogy a gyengeségeimet is szereted.
A lábam elcsuklik, s földre hullok szüntelen,
De te kinyújtod két karod és nem ítélsz el engemet.
Tisztelet! Mondd, neked-e szó mit jelent?
Számomra azt, hogy felszínre engeded a benső énemet.
Elfogadod, hogy más vagyok, akkor is ha ez rossz neked,
S megpróbálsz megérteni, becsülni a tettemet.
Türelem! Mondd neked-e szó mit jelent?
Számomra azt, hogy rám figyelsz, mikor a fájdalmam mondom el.
Nem szólsz közbe, nem formálsz át, csak nézel rám csendesen.
S talán közben megérted, hogy Isten engem ilyennek teremtett.
22 hozzászólás
Figyeltem rád!
Remélem Ő is figyel akinek írtad. Jól megfogalmaztad. Nekem kicsit hiányoznak a rímek, de tudom az nem követelmény egy versnél. Jó lett.
Erica
Kedves Erica!
Ez a vers egy nehéz időszakban született, talán nem is figyeltem másra mint az érzéseimre.
Nem ígérem, hogy a következő jobb lesz, mert talán nem vagyok elég jó hozzá.
Köszönöm a hozzászólásodat, fontos számomra mások véleménye, azokból építkezhetek.
Szép,jól felépített vers!Tetszett!Üdv:Pityu
Köszönöm szépen Kedves Pityu.
Örülök, hogy tetszett!
Talán egyszer, vagy Ő, vagy másvalaki megérti, hogy egy kapcsolatban mennyire szükség van a Szabadságra, Szeretetre, Tiszteletre és Türelemre. Nagyon szép, tetszett. Üdv. anonym
Kedves Anonym!
Ő már biztosan nem fogja megérteni, de kárpótol az a tudat, hogy mások megértik.
Köszönöm!
Nálam mindig a tisztelet járt elől egy kapcsolatban. A harmadik versszakodban foglaltak megléte már feltételezi a szabadságot és a türelmet is.
A szeretet az egy külön dolog. Nem feltétlenül szeretem azt, akit tisztelek, de mindenképp tisztelnem kell, azt, akit szeretek.
Kedves Szusi!
Köszönöm az észrevételedet.
Nálam ez nem volt tudatos, mély érzések, melyek így törtek felszínre.
Természetesen egyetértek azzal amit írtál, de nálam a versek sohasem a fejemben, hanem a szívemben születnek.
Kedves Anck Su Namun!
Tetszik a versed! Nagyon elgondolkodtató!
Barátsággal: Laguna!
Köszönöm Kedves Laguna, örülök, hogy tetszett!
Kedves Anck Su Namun!
Szép.Elgondolkodtató vers.Örömmel olvastam.Gratulálok!
Mária
Köszönöm Kedves Mária!
Kedves Anck Su Namun!
Tiszta gondolatok.Sodró és lendületes sorok.Ezért tetszik a versed.
Üdv:Ági
Köszönöm szépen Kedves Ági, örülök, hogy olvastad!
Szép gondolatok, létezik olyan kapcsolat, hol mind a négy együtt van?
Nagyon tetszett.
Szeretettel: Helena
Kedves Helena!
Szeretnék bízni benne, hogy létezik ilyen kapcsolat.
Köszönöm, hogy olvastad!
Szeretettel:
Szilvia
Nagyon tartalmas, sokatmondó, elgondolkoztató ez a versed.
Több helyen az igazságot vélem felfedezni.
Szépen versbe szedted.
Üdv.:Tamás
Köszönöm Kedves Tamás!
Olvasom mindig az alkotásaidat és az egyik példaképem vagy, éppen ezért különösen jól esnek a szavaid!
Barátsággal:
Szilvia
Kedves A.N.S.!
Erre csak egy szót tudok mondani: tökéletes!
Szeretettel:
Adrenalin
Drága Adrenalin!
Köszönöm szépen.
Örülök, hogy itt jártál!
Szeretettel:
A.S.N.
Szia, ókorból cseppent… 🙂
Hogy létezik-e efféle kompozíciója az adó-érzéseknek? Persze… ritka, mint a fehér holló a 3-as metrón délidőben, de akad 🙂
De vajon: magunkkal szemben legalább megadjuk-e ezeket? Hagyjuk-e magunkat szabadnak lenni? Szeretjük-e így magunkat? Felszínre hozzuk-e a legbelső eredőnket? azt vetítjük ki, vagy csupán a környezetre adott válaszreakciói vagyunk önmagunk genom-árnyékának? Gyakorolunk-e elég türelmet magunkon: figyelve érzéseinkre, megadva az időt saját metamorfózisainkhoz? Jó lenne, ha mindenki azt felelhetné: igen: legalább önmagamat így szeretem, s ha az megvan, az alaposan áttekintett, jól felfogodott legmagasztosabb önzésünk szebbé teszi a világunkat 🙂
Szeretettel: Gabe
Kedves Gabe!
Azt hiszem, rátapintottál a lényegre. Valójában a válaszunk nem mindig: igen. Köszönöm megtisztelő figyelmedet és azt, hogy itt jártál.
Szeretettel: Anck-Su-Namun