Halld a sóhajom, miként vigyázom a lépésedet,
neszedet óvni jöttem, magam lába is lépeget.
Vétség és mentség barátsága elválaszthatatlan,
jog asztalát emberkéz teríti a mindennapban.
Szerelem látványa a szeretet árnyában rejlik,
a megbocsátás elfeledett művészeti ág itt.
Minden tudat mögött tudatlanság lakája szolgál,
zeneszó úgy jusson füledbe, hogy csendet komponálj.
Az élet forgatókönyvét égi lektor bírálja,
belülről megmászhatatlan hegység a Himalája.
Félelmed beismerése a legnagyobb bátorság,
ne feledd, mindenben támogat téged a hátország.
Morajok sűrűjében el ne tévedj, maradj velem,
te fejed hajtod, én tenyerem hajadra ívelem.
6 hozzászólás
Kedves Andrea!
Nagyszerűen megfogalmaztad azt hiszem mindenki vágyát ebben a versben. Finom, jó rímekkel, nem túl hosszú, nem túl rövid. Valahogy az az érzésem támadt, hogy a szerelmes vers kategóriába is beleillene. Üdvözlettel: Szilvi
Kedves Angyalka!
Ez a vers túl hosszú lett volna. Szét kellett szabdalnom, kicsit átalakítva, hogy ilyen legyen. Gondolatvilágomból merítettem, amiben inkább a szeretet dominál, mint a szerelem. Örülök, hogy láttalak.
Üdv,
A.
A figyelj rám sorozat egy remekül koncepcionált használati utasítás a lélekhez és a mindennapokhoz. A szép sorokban bölcs gondolatok rejtőznek!
Szia Rhytom!
Van még a tarsolyomban néhány. Köszönöm, ha olvasod.
Szeretettel,
A.
Kedves Andi!
Figyeltem. Mind a négyet elolvastam. Nekem ez tetszett a legjobban.
Üdv: Ági
Kedves Ági!
Nagyon kitartó vagy, sokszor jársz nálam. Szóval köszönöm a figyelmedet. Most ugye a 6-nál tartok. Még egy van, aztán fellélegezhetsz. 🙂
Üdv,
A.