A teherről mindenki lemond, ki súlyt cipelni termett,
bírd a málhát, ha már hangod betöltötte a termet.
E földi szolgálat halandó testednek túl nehéz,
sebeket szerzel, kötszered adott, előtted a géz.
Elődöd élettapasztalatát utódod kapja,
az életet nem játszhatod vesztve, csak kockáztatva.
Ki ébred, magáról eszmélet takaróját dobja,
a nevetés gyógyít, a könny a betegség bolondja.
Üzletben nincs barátság, de van barátságban üzlet,
lehetetlenség bőrén a tehetetlenség lüktet.
Erőfeszítéseiddel aknázod tévedésed,
célod legyen a fontos, ne a találatot mérjed.
Köszönöm neked a csendet, mivel szavaim leped,
tisztelem a szívet, ha szeretetért az megreped.
4 hozzászólás
Szia Andi!
Már sajnálom, hogy csak egy van. Kezdtem rákapni 🙂 Még kedvenc sorom is van.
"lehetetlenség bőrén a tehetetlenség lüktet." Költői és egyedi. Nem igazán "ugráltam" az ilyen elmélkedésekért, de megkedveltem. Hiányozni fog.
Üdv: Ági
Szia Ági!
Egyszer már felraktam ezt a verset, úgy egyben. Olyan hosszú lett, hogy nekem is elment a kedvem tőle, hogy elolvassam. 🙂
Haaaáááááát… sajnálom, ha hiányérzeted támad majd. De találsz itt gyöngyszemet, ha keresel. Ez meg csak egy a sok közül.
Kedvenc sor? Ez jól esik, köszi.
Üdv,
A.
Kedves Andi!
Kifejezetten jó sorok, megirigyelhetnék a nagyok!
"Üzletben nincs barátság, de van barátságban üzlet,
lehetetlenség bőrén a tehetetlenség lüktet."
Barátsággal gratulálok: Noémi
Kedves Noémi!
Köszönöm pozitív véleményedet!
Üdv,
A.