Figyelj rám – 7.

Türelmed türelemre int, pillantásod szikratánc,
elfogadom, bármit teszel, bárhogyan is reagálsz.

Az érzékszerveink a csalódást formába öntik,
mely érzéketlenné formál, ha a kín beleömlik.

Ajándékot úgy kell adni, mintha magadat lepnéd,
az udvarias szeretetből hazugság sarja kél.

Reménytelenség pókhálóját aggodalom szövi,
inkább legyél pőre, mint didergő mérsékelt övi.

A szeretet tettekre lázít, a szerelem szóra,
a lelkiismeretednek becsület lesz a zsoldja.

Ha az írás elvonási tünete a nem írás,
józanságom forrásáért a talajba mélyre áss.

Most, hogy szavaim törzse köré hallgatásod fontad,
remélem, kiállod az életet, ha majd pofont ad.