Csipke fodrozó magány,
vagy csak álmodom megint,
puha kezed újra érint,
köddé válik mi nagyon fáj.
Kába mozdulatlan árny
az idő, mint a lomha lét
mosolyomat tépi szét,
bízom valami szebb vár.
Búskomor, sötét felleg,
kergessen messze a szél,
s a napsugár törje szét
az átkot, mit ránk tettek.
Csipke fodrozó magány,
sajnos mindez nem álom,
selymes csókodra vágyom,
akkor megnyugszom talán.
11 hozzászólás
Kedves Súsanne!
"
Kába mozdulatlan árny
az idő, mint a lomha lét
mosolyomat tépi szét,
bízom valami szebb vár."
Nagyon szépen kifejezted!
A legjobbakat!
Szeretettel.sailor
Szép napot!
Kedves Tengerész!
Köszönöm szépen kedves szavaid:)
Szeretettel Zsu
Kedves Zsu!
Nem hittem volna, hogy még olvasok tőled magányos, vágyakozó verset…
Remélem, hogy hamar /két hét/ elmennek a búskomor sötét fellegek, és rád talál a puha tenyér és a selymes csók!
Judit
Kedves Judit !
Szépen gyógyul a férjem,nincs már láz, reméljük így lesz,ahogy leírtad.
Köszönöm szépen kedves szavaid.
Szeretettel Zsu
Szerintem derűs hangulatú. Érzek benne némi beletörődést is. Mintha ez a magány nem is fájna annyira nagyon.Érdekes és különleges költemény.Gratulálok: Madár
Kedves Madár!
Jól érzed,ez a társas magány.
Mivel férjem covidos volt,így
a szabályoknak megfelelően elkülönítve voltunk.
Köszönöm szépen kedves szavaid szeretettel Zsu
Elgondolkodtató és szép verset írtál.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Szép napokat kívánok és jó egészséget:
Zsuzsa
"Kába mozdulatlan árny
az idő, mint a lomha lét
mosolyomat tépi szét,
bízom valami szebb vár."
Én köszönöm hogy elolvastad kedves Suzanne!
Bizony távolságot kellett tartanunk a covid miatt,nem volt egyszerű.
Szeretettel Zsu
Maga volt a pokol a betegségem,de nem csak maga a láz és társai,hanem,hogy nme lehettél úgy mellettem ahogy azt megszoktuk
Igen édesem 🙂
Igen édesem 🙂