képzeletemben
te vagy
akit újra látlak
látom
az
illatos kerted
a csodádat
s kérlellek
hogy hívj ! várj !
fogadj be
hogy ölelj át végre
hogy szép szád vad csókokat
csókoljon
a számra végre
hogy tedd a nyakamba
édes combjaidat
s a lábad
vesd le magadról
minden ruhádat
s úgy ölelj meztelen
ahogy senkit
és szeress
engem
ahogy nem szeret senki
s ringatózz rajtam
előre, hátra dőlve
lovagolva
és ha elönt a feloldozás
az én lázam
járjon át
s engem a te forróságod
újra és újra
amíg a kielégüléstől
felujjongsz , jajongsz vagy
felkiáltasz
amíg
szelídült csókjaimmal lezárom
ziháló édes szádat