merőn színes képi világba merűlő
hátra, majd jobbra- balra tétovázó kíváncsi
tekintettől gyorsan rezegnek pillái
homály-köntösükben érzései szétfutnak,
időn osonva, hallgatózva hullnak rá
áhított szilánkjai a deja vu-nak
fekete-fehér tussal írt szivárványok
teste kúszik függőbe szaladó lapra,
közben kerülget csillagos felhő hadat,
mikről kacskaringós vonalak ugrálnak
egyszerre van mennyben s látja halott testét
mocsaras földbe merülve fél magától
majd sírt átlépve élőtől lop fagylaltot
kellemes vanília illat csaldossa
mélyebb meghittebb zamatú nyolcas útra
álmos fejjel olcsó képregényre ébred.