Aphroditéhez
Forró, harmatos, zsenge lénye,
körbeölel, majd keménnyé kovácsol.
Mint hüvelyébe nyugvó kard maradok
a tomboló vihar lenyugvó árnya.
Rajtam pihenteti fénylő tekintetét,
Álomport hintve tudatom minden zugába.
Aphrodité kérlek bűvölj az örökkévalóságig!
Mikor elvonod varázsod, a lét esszenciáját,
szürkeség borul a száraz, fakó jelenre.
Ha Színekkel leheled széppé
szivárványból gyúrt palástom,
beleburkolom még élő, dobogó szívem.
Leborulok, leteszem eléd,
mint múzsám elé, hogy feltárjam
mi benne lobog, füstölög és dalol.
Selymes mosolyod libben felém.
Megkérgült, fátyolba burkolt lelkem örömébe
élőn, nedvesen csillog. Borongó jövőm
ködfátyolán át tekint a homályos,
enyésző múltba. Megszépítve azt.
4 hozzászólás
Kedves Yoco!
Egyetértünk abban, hogy a világon a legfontosabb, legcsodálatosabb, legmindenhatóbb dolog a szerelem, “a lét esszenciája”. Bűvöl, elvarázsol, s annál szebb sincs, mint mikor “körbeölel forró, harmatos, zsenge lénye”. Nélküle nincs semmi, csak szürkeség. Miatta, általa él, dobog az ember szíve. Kívánom, hogy sokáig mosolyogjon rád, s ne csak a múltba, a jövőbe is nézz, azt is szépítse meg Aphrodité kedves mosolyával.
Szeretettel:
Dona
Kedves Dona!
Köszönöm a lélekemelő hozzászólásodat.
Úgy érzem néhol összecseng a lelkünk,
Mert mindketten nagyon szerettünk.
🙂
Szeretettel!
Yoco
“Selymes mosolyod libben felém.
Megkérgült, fátyolba burkolt lelkem örömébe
élőn, nedvesen csillog. Borongó jövőm
ködfátyolán át tekint a homályos,
enyésző múltba. Megszépítve azt.”
Megkérgült, homályos, enyésző múlt. Ez lett belőle. Az külön kegyelem, ha a távolság megszépíti.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Csak fantázia.
Annyira azért nem kérgült meg.
🙂
Szeretettel!
Yoco