Légy boldog ó magyar, Árpád ősi népe,
Vesszőfutásodnak legyen végre vége!
Egyszer csak Istened letekint az égből,
S újra áldott leszel, az Isten kezétől…
Népek országútján, keresztúton állván,
Vad viharban, szélben, kitartál a vártán.
Megmaradni erény, hőstett e világban,
Másképpen feledve lennénk bús halálban…
Mi voltunk egykoron? Ősnépek gyökere,
Bennünk volt az élők legnagyobb ereje.
Nálunk nem volt bölcsebb a földön, csak égen,
Milyen nagy nép valánk, nem is olyan régen…
Hová lett az erő, hová lett a remény?
Magyar földnek ifját kérdezd meg! Mit remél?
Kárpátoknak ölén szegény magyar népnek,
Kérd hát meg, mi végre, s mit hozhat az élet?
Valánk erős erőd, napnyugat népének,
Reánk tört a tatár, török, orosz, német…
Bástyáink gyengültek, s leomlottak sorban,
A sok-sok ostromban, vad golyózáporban.
Mármost mint száműzött, olybá tűnik sorsunk,
Mint kik idegenek, pedig itthon voltunk!
Mi végre küzdöttünk, foggal és körömmel?
Keserű kenyerünk nem esszük örömmel…
Hol a jövőképünk, fiaink jövője?
Megborzong az ember, ha tekint előre.
Unokánk is nyögi majd az adósságot,
Mely sújtja a jelen, s jövendő világot…
Istenünk, nem hagyod, Magyarok Istene,
Hogy a szakadékba bezuhanjunk ugye?
Segítő kezedet nyújtod hamarjában,
Hogy megmaradhassunk a magyar hazában!
Hogy megmaradhassunk, boldoguljunk, mint rég,
Munkánknak gyümölcse ismét legyen miénk!
Legyen boldog jövő, legénynek, leánynak,
Víg családja legyen minden ifjú párnak!
Hol Tisza kanyarog, éléskamránk legyen,
Nektárunk teremjen a tokaji hegyen.
Duna partján Buda, legyen erős várunk,
Érezze jól magát, minden vendég nálunk!
Borsodban, Nyírségben, ne legyen több szegény,
A bihari tájon legyen több a remény,
Túl a Dunán, Somogy, Zala dombvidékén.
Könnyíthetne a sors, a Dunántúl népén!
Kunságnak mezei legyenek kövérek,
Éljenek jólétben az ottani népek!
Nyugat a Dunának, Kelet a Tiszának,
Aki e földön él, kerülje a bánat!
Légy boldog, ó magyar, Árpád ősi népe,
Hozzon hát gyümölcsöt, végre már a béke!
A termő ágakat oltsa be az Isten,
Minden magyarokra szentelt áldást hintsen!
2 hozzászólás
Kedves Albert!
Ez egy gyönyörű magyar fohász, imádság.
Bár Odafent egyszer végre meghallgatnák ezt az imát!
Úagy legyen, kívánom, köszönet érte, nagy
szeretettel olvastam: Kata
Én megírtam kedves Kata! Így nagyobb az esély a meghallgatásra is!
szeretettel: alberth