Fohász

Ajkamról minden egyes szó
Teremtő erő, s hatalom.
Ha leírom, tudom,
Varázslatot alkotom.
Ha szólok, nappal lesz,
Ha szólok, éjjel,
S tündérek táncolnak
Angyali segéddel.
Ha szólok, a Nagy Mester,
A Halál is felbukkan,
Mégsem ragad el engem,
Csak segít és megnyugtat.
Ha zenél nyelvem, a fák énekelnek,
Télen a jégcsapok szimfóniát zengnek,
Ha kell, irányítom a Napot és a Holdat,
Ha kell, egybeforrasztok Jövőt és Múltat.
Ha kell, tél derekán zsenge tavaszról mesélek,
Ha kell, a didergésbe melegséget viszek.
Értetek vagyok. Ezért énekelek.
De hiába is nyitom számat,
Ha szavaim nem tetszenek.
Mi lehet a baj? Tán e színes világ
Csak bennem élne tovább?
Semmit sem adtam át?
Senki sem hallja szívem dallamát?
Némaság. Nem leszel koporsóm.
A tűz az, ami éltet forrón.
De ha nem szép, mi bennem ég,
Hogyan adhatnék meleget? Jég
Borítson újra, mint azelőtt?
Hiszen te voltál, ki miatt
Kijöttem a fényre,
Kérlek, Kedves, ne kergess vissza
A sötét ridegségbe!
Táplálj engem tovább, hogy
Alkothassak végre!