Gondterhelten tekintek a felhős égre.
Régen volt eső. Eshetne már végre!
Szörnyű hőség szárította a tájat,
tikkasztott mindent, bokrot, növényt, fákat.
Szomorú látvány a kert szárazon.
Fény búsan világít a száradt tájon.
Megpróbáltunk magunk locsolni,
de az valahogy nem az igazi.
Bár nyílnának meg az ég esőcsatornái,
hogy ne az Aszályról szóljanak a soraim
és újra szép, színes és üde legyen a táj.
Érjen végre véget a minket gyötrő aszály!