Fohászkodik a gyengélkedő föld,
fájlalja gömbölyű fejét.
Benne selejtes, sérült mag fakad,
hallani ziláló neszét.
Megfáradt, míg körötte fakó fák,
már kopár, haldokló ugar.
Kesereg minden, ami él, feszeng
viselt ruhában,szinte tar.
Tegnap még buja, fűzöld volt minden,
ékes volt Amazónia.
Most gravíroz ezernyi gondolat,
lassan fogy a harmónia.
Őrizd a szépet, kerítsd be mi szép,
ne hozzon szégyent az idő!
Ébredj, lásd be, hogy közös világunk,
Látod? Még a nap is delelőn!
7 hozzászólás
Kedves Suzanne!
Szimpatikus a gondolatod, hogy a föld élő, de beteg, gyötrődik, s mi emberek is tehetünk erről. Tegyünk érte, hogy "ne hozzon szégyent az idő"!
Örömmel olvastam:
Ylen
Kedves Yen! Igen sajnos aktuális a téma. Köszönöm hogy olvastad és véleményezted is a versem. Örömet szereztél vele 🙂 Zsuzsa
Kedves Suzanne!
Mindenben csatlakozom Ylenhez, ugyanazt tudnám elmondani.
S én is örömmel olvastalak.
Szeretettel: Laca 🙂
Kedves Laca! Köszönöm szépen!!! 🙂
Kedves Laca! Köszönöm szépen!!! 🙂
" Tegnap még buja, fűzöld volt minden,
ékes volt Amazónia.
Most gravíroz ezernyi gondolat,
lassan fogy a harmónia. "
Szerintem a legkifejezőbb része ennek az ÖKO versnek, főleg a rímei.
üdv: Grey
Kedves Grey! Örülök, hogy időt szántál versem olvasására és köszönöm a dícséretet! 🙂