Úgy érzem valami baj közeleg,
vágyamat egyre jobban ölelem.
Velem búsul az erdő, a mező,
üveges orcám már ködbe vesző.
Hétmérföldes léptekkel raja jő?
Szerencsére nem a baj, csak az ősz!
Színes levéllel üzen, zörgeti,
fázósan megrázkódik, döngeti.
Ezernyi színre pacsmagol, pingál,
fákat nyirbál a szél, köztük cirkál.
Aztán gyengül, elfárad, megnyugszik,
álomba merül, hangja elcsuklik.
Még felnéz, pilláit lassan hunyja,
hála, köszönet száll, meg nem unja.
Rebeg amíg el nem halványodik,
féltőn csillagokhoz fohászkodik.