Földből nőtt

Gyerekként féltem,
hogy a növények
engem is beszőnek,
mint bozótosban
a kacsok, indák,
a kivezető utat,
s a régi házat,
ahol az ablakok sem
nyíltak már ki
a vad burjánzástól.
Láttam egy képet,
földből kinőtt kéz
volt a fa. És én
sokáig éreztem
bizseregni az ujjaimat,
mintha rügyek nőttek
volna a körmeim helyén,
az ereim ág-bogán
meg elképzeltem a zöld
levelek sarjadozását,
Aztán egy reggel
vihar jött,
csapkodott a villám,
mi a házba futottunk,
a vén fa a kert közepén
a helyén maradt.
Kérges törzsén
csorgott az eső,
mintha sírna,
s az orkán elől elhajolva
próbálta védeni
gubancos ágait.
Én megértettem akkor,
hogy a földből nőtt élet
végtelenül kiszolgáltatott,
senki és semmi elől
nem menekülhet el.