Kislány áll a templom hajójában
Magos ívek hűvös árnyékában
Körötte feszeng
Zeng a csend
Túlnan egy kisfiú – jaj nem szabad –
Képzeletben felé szalad
S míg az orgona búgva szól
Szája gyorsan a keresztre csókol
Majd végignéz lopva magán
Fodros fehér ruhácskáján
Bár a pap beszél épp
Ő csak azt látja szép
Pironkodik is miatta
Lelkét mégis boldogítja.
És száll a fohász, imádság,
Beléfonva e földi hívság
1 hozzászólás
jó! micsoda szemléletes megjelenítése az üres prédikációnak a szeretetről, és annak egy más fajta, valós, tartalmat nyert, tényleges, földi, tiszta formájának.
hányszor átéltem már hasonlót prédikációk közben, nem csak a szerelem esetében…:9
tetszett a színfalak mögé kukucskálásod! 🙂
Üdv: Cal