Fáradt falevél leröpül a szélben.
Álmos szemem is kiderül egészen.
Indul ez a nap, nem annyira furcsa:
úttest dübörög, autó a jussa.
Villog a kerék, tekeri a lábam,
hajtom a pedált, haladok is bátran.
Célom kicsi bolt, áru a szokásos,
ismert köszönés visz e barátsághoz. .
Utcánk derekán kutya siet szemben,
itthon vagyok én vele ez ütemben.
Felhő feketül, csepereg a bánat,
benn víg csomagom, keresem a tálat.
Villany ha kigyúl,gőzölög a lét itt,
forró az ebéd és sohase késik.
Napfény ölel át sima képernyőről,
elfeledkezem a cudar időről.
1 hozzászólás
Nem tudom, miért nem olvasták eme versedet, lehet, hogy az októberi nap cudar lehetett.
Szépen leírtad e szél fújta nap eseményeit.
Talán azért nem jönnek hozzád sokan, mert – amint látom – Te se nagyon látogatod költőtársaid anyagait. Próbáld meg mások verseit, prózáit olvasni, meglásd, ők is viszonozzák a látogatást.
Nekem tetszett a versed.
Üdvözöllek: Kata