Vörös-arany színben ragyog,
fahéjágból fészke épül,
halálára tüze pattog,
felszáll majd a naphoz végül.
Tűzmadárnak tűz lesz tolla…
Hamvaiból újra élve,
ifjáság kél a holt porra,
mely elpusztult, lángban égve.
Szerelmem is, mint a főnix,
gyúló lángból újra éled,
hozzád szárnyal tüzes vággyal
minden áldott forró éjen.
12 hozzászólás
Kedves Judit!
Nem tudsz csalódást okozni, megvettem! 🙂
Szeretettel: pipacs 🙂
Köszönöm Pipacs!
Szeretettel, Judit
Kedves Judit!
A hamvaiból újraledő főnixmadár meséje gyönyörű, de versed is.Gratulálok!
Szeretettel üdv:Vali
Szép vers!
Gratula!
Barátsággal:Zsolt
Tetszett, tüzes, és nyugtalan.
Akár a Főnix. Köszönöm Irénke!
Kedves Judit!
Jól megszerkesztett, remekül sikerült versed. Élvezet volt olvasnom.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata, köszönöm, hogy olvastad!
Kedves Vali!
A titokzatosság mindig is foglalkoztat bennünket.
Köszönöm, Judit
Köszönöm Zsolt!
Szia Judit!
Szép lírai verset írtál. A bemutatkozásodban nagyon szerényen nyilatkozol a verseidről, pedig nincs ám miért. Örömmel olvastam az írásod.
((Zoli
Kedves Prince!
Nagyon örülök, hogy nálam jártál.
Köszönöm, Judit